Na ez az a forgatókönyv, ami mindig működik!

Az ébredés nyűgös, a gyerek nem reggelizik rendesen (pedig ugye nem ártana indulás előtt), senki nem talál semmit, és indulás előtt legalább hatszor összeveszünk. Jobb esetben a gyerek kibírja a helyszínig, rosszabb esetben bealszik, és akkor újra lehet gondolni az egész napot! Az elején ezen teljesen kiborultam, mert mindig nagy terveim voltak az ünnepnapokra. A sokszori csalódás után azonban már nem voltam túl motivált. 

Na ezért döntöttem úgy ma is, hogy ha nem muszáj, ne menjünk sehova gyermeknapon, a kicsinek még úgyis az számít, hogy nyugiba együtt legyünk, és együtt játsszunk. Egyedül a vásárlást kellett elintézni, mást nem. Gondoltam, ebből baj nem lehet, jövünk-megyünk. Hozunk grillcsirkét, hogy ne kelljen főzni, mégiscsak gyereknap van...

11:00-kor már el is indultunk. Viszont utána jöttek, a "ha már ott vagyunk" mondatok. Tudom, ha már ez elkezdődik nálunk, annak nagy kimerülés lesz a vége. De hát mégiscsak gyereknap van ... Mindig tudom, hogy az ilyen típusú agyalásokat csírájába el kellene fojtanunk, de eddig még sosem sikerült :(

Szóval elindultunk, és a gyermekünk - teljesen rendhagyó módon -  természetesen bealudt a kocsiban. Gyerekülésestől kellett kiépíteni a kocsiból, így tettük be a bevásárlókocsiba. De akkor már kell egy másik kocsi is, mert ugye akkor mibe pakolunk. Így két nagy kocsival vonultunk be a bevásárlóközpontba. Na utána jöttek a "ha már itt vagyunk dolgok", amiket el akartunk intézni. Még az első boltból sem jöttünk ki, amikor felkelt a gyerek! Na bumm! Fél órát sem aludt, és valószínűleg ezzel a napi alvásnak vége. Ez ugye nem lenne gond, ha ettől nem lenne iszonyat nyűgös az esti fürdetésig. 

Indulhatott a gyereknapi móka! Ha valamit nem ért el, nem kapott meg, nem vettük ki, nem tettük vissza, ordított. Tele torokból .Gondoltam magamba, mindegy, én futottam bele, minek mozdultunk ki. Aztán Dávid kitalálta, hogy rakjuk oda a nagy akváriumhoz, az élő halak elé, hadd nézze őket a bevásárlókocsiból, hátha megnyugtatja. Na ez maximálisan bejött, de annyira, hogy amikor el kellett hoznunk, borzasztóan kiborult. Annyira sírt és ordított, hogy semmivel nem lehetett megnyugtatni. Na, amikor már a századik elégedett család ment el mellettünk megnyugodva és mosolyogva, hogy hál'Istennek nem az ő gyereke borult ki gyereknapon, kezdett felmenni bennem a pumpa! Ott voltunk az ordító gyerekünkkel, a két nagy kocsival, a sok cuccal, kifulladva! Na egyszer érjünk ki, húzunk haza! 

Nagy nehezen kikeveredtünk! Alig tudtunk elindulni, mert még ugye kakás pelust is kellett cserélni!

Persze, amikor elszabadult egy bevásárlókocsi, és a lejtőn besorolt a körforgalomba, és az épp arra közlekedő autó elsőbbséget adott neki, azért elmosolyogtam magam. Mondtam is Dávidnak, hogy ha megy lefele vigyázzon, mert lesz előttünk majd egy bevásárlókocsi. Igen rezignált állapotba volt ő is, mert le se reagálta az egyébként szokatlan eseményt :)

Na, aztán útközben úgy tűnt, el fog aludni a kicsi. Épp hazaértünk volna, mikor mondtam, hogy menjünk már még egy kört, mert akkor már biztos elalszik. Erre Dávid, na jó, de akkor már szerezzünk már be még ezt azt. Jaj! Na jó! Ekkor már 16:00 volt! Oké! Újabb bevásárlóközpont. Kiszálltok? Á, dehogy! De aztán mégis, mert gyereknapi műsor van.Jaj! Na jó! Aztán kocsiba vissza. De ha már ebben az utcában vagyunk, és így tovább. Végül 6 órát voltunk oda, az 1 órás bevásárlás helyett. Gondolta Dávid, hogy akkor ennyi, de most meg én találtam ki, hogy baromi éhes vagyok és kötelezően most akarom megcsinálni életem első pizzáját. Kétszer kellett visszamennie szegénynek a boltba, mert mindig elmaradt valami.

Na de este, itthon, a jó melegben, a kalandos nap után egy istenit pizzáztunk, és jó sok csokis perecet meg vaníliás karikát ettünk! Így végül, ha csak egy rövid időre is, mi is élvezhettük a kisfiunkkal a gondtalan gyermekkor varázsát!  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.