Mindig ezt szokta mondani a Kicsi, ha azt akarja, hogy vegyük fel az ölünkbe, meg persze akkor, amikor bármilyen más "járműre" akar felmászni :)

Na az elmúlt időszakban sikerült is neki mindenre felmászni; igazira, műanyagra egyaránt. Debrecenben, Balatonalmádiban, majd Abádszalókon voltunk az elmúlt hetekben, a család és a barátok jóvoltából. Szuper volt minden. A gyermek mindent talált: amerikai motort, vitorlás hajót, nagy autókat, kis autókat, nagyon régi babakocsit, biciklit, bevásárló kocsit, a klasszik műanyag motort, és persze mindig a két kedvenc igavonó lovacskáját: apát és anyát.

Na aztán a sok élménytől, utazástól vagy csak látott valamit, de odáig jutott, hogy tegnap már ő maga akart felszállni a plafonra :) Próbálkozott is becsületesen: rugózott a lábával, magasra nyújtotta mindkét kezét, és nagyokat nyögött hozzá. "Oda fel akarok szállni, a plafonra." Magyaráztam neki, hogy ez így nem fog menni, miután megjegyezte, hogy azért nem, mert ő magas :) Nem nagyon tudtam lebeszélni erről, úgyhogy ebben maradtunk :)

Közben szegény beteg lett. Folyik az orra, köhög. Ilyenkor próbálom takarékra tenni, és ugye jönnek a nem szeretem dolgok. Például az orrszi-porszi :( Romantikus kapcsolatuknak megmagyarázhatatlan okokból pár hónapja vége szakadt :( Meglátja, ordít, kész, vége. Elfelejtve minden közös élmény, intim kapcsolat; hogy milyen jókat játszott vele, hogy segített régen az orrát kiszívni vele, hogy nevetgélt a tükörben, amikor látta, hogy az orrában van a csövecske, hogy fújta fürdetéskor a levegőt a mesés csövecskébe, és hogy ragyogott a készülő buborékokra.  Tudott vele mindig minden körülmények között játszani. Most! A ház legnagyobb ellensége :( 

Így átestem én is a tűzkeresztségen, és elhangzott a számból az első hazugság! Ha nem engedi, hogy kiszívjam az orrát, csenget mindjárt Zsuzsi doktor néni és szurit fog kapni :( Tegnap ezzel meggyőztem, sőt inkább a csengőre figyelt, mert mondtam, hogy siessünk, mert ha hallja, hogy szívjuk az orrát, megnyugszik, és elmegy :(

Ma már ez nem működött. Kínomban nem tudtam mit kitalálni, és az ordítás és vergődés közben közöltem vele, hogy most már több doktor áll az ajtónk előtt, és mindjárt kopogtatnak. Erre egy pillanatra megszeppent, majd ordított tovább. Nem volt mit tenni kikapcsoltam a porszívót, majd elkezdtem kopogni a padlón. Na mondom, kész, itt vannak. Na annyira megijedt, hogy miután kiszívtam az orrát, közölte, hogy fel akar rám szállni. Feljött, és meg se mozdult vagy tíz percig. Utána megpróbálta, de szegénynek a lába hozzáért az orrszihoz, ami a padlóval érintkezve fura nyikorgó hangot adott ki a nagy csendben. Na vissza rám, megint jó pár percig mozdulatlan maradt. Már azt hittem el is aludt, amikor közölte, hogy le akar szállni, és utána egy szót sem ejtett az esetről.

Aztán egy óra múlva felhívott minket nagy Dávid. Kihangosítottam, hogy tudjanak beszélni, és a Kicsinek megeredt a nyelve :( Közölte az apjával, hogy a doktorok a házban vannak. Az apja azt se tudta, hogy mit mondjon. Persze próbáltam magyarázni a dolgot, de Dávidka csak beszélt, beszélt. Itt vannak az ajtó mögött, meg bebújtak a szőnyegbe ... :(

Jaj! Azért nem éreztem túl jól magam, bár Dávidka igen vidám volt, nagy Dávid meg főleg :) Végül rárakta a gyurma hattyú kislányt a telefonra, hogy "megmutassa" az apukájának, és megint el voltak felejtve a doktorok. Vagy nem :( Meglátjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.