Tudtuk, hogy lassan eljön az az időszak, amikor nagyon kell vigyázni, hogy mit mondunk, mert a Kicsink majd papagájként fog visszautánozni mindent. Azt azonban egyikünk sem sejtette, hogy konkrétan arra kell majd figyelnünk, hogy ne adjunk magas labdát a gyereknek :)

Vinni akarom sétálni, erre ő: vigyük Památ is. Próbálom neki magyarázni, hogy így nagyon macerás lesz közlekedni, mert messze megyünk, meg a boltba is menni kell.Győzködöm, győzködöm. Válasz: "De anya is macerás" :)

Megcsinálom neki az esti fürdővizet, ami egy kicsit a szokásosnál melegebbre sikerült. Majd miután "belepottyant", ráfogott a csapra. Mondom neki, hogy ne fogja meg, mert forró. Válasz: "De hát a víz is" :)

Mondom neki az egyik nap, miután ezer dolog nőtt a nyakamra, és ő is elégedetlenkedett folyamatosan, hogy egy kicsit pihenjen már, csituljon le, mert ki vagyok. Erre ő: "te anya vagy". Na erre elnevettem magam. Mondtam neki, hogy azt tudom, hogy anya vagyok, de idegileg vagyok ki. Erre bemegy a szobába, nagyon lassan kihozza az apja laptopját, amit eddig még soha nem mert megcsinálni, majd óvatosan leteszi az asztalra, rám néz: "Én elmentem a vásárba legyen apa gépén" :) Na ez aztán az egyenes beszéd! Nekem is egyből jobb lett a kedvem.

Szóval nagyon érti a szójátékot! A múltkor például csúszdázni akart. "Fel akarok mászni!" Mondom neki: "Fel szeretnék mászni!. Erre ő: "Én is." :)

Elkezdtünk a Boribon Kuckóba gyerek tornára, meg cini cini muzsikára járni. Nagyon élvezte a gitározást. Jött egy traktoros dal. Kérdezték tőle is, hogy mit csinál a traktor? Válasz: "Összeszedi a sok kakát :)" Na nem mintha otthon ezt emeltük volna ki neki, egyszer látta csak, hogy trágyát is tud szállítani a traktor. Úgy látszik ez ragadt meg neki. 

És most már mesél: "Képzeld el" :) Na ez így olyan izgalmasan hangzik, hogy általában ennyiben is maradunk :) Rám van bízva, mit képzelek el :) De valamikor folytatja. Általában megtörtént eseményen :) alapuló történetet mond el. Ma például elmesélte, hogy játszott Abádszalókon a kis társaival :) Teljesen magától! Már reggel is nosztalgiázott:  "pecázott" újra: dobálta bele a halacskákat a vízbe, azaz a győri édes minit a tejbe :)

 Kíváncsi vagyok mi lesz a holnapi mini stand up :) 

Mindig ezt szokta mondani a Kicsi, ha azt akarja, hogy vegyük fel az ölünkbe, meg persze akkor, amikor bármilyen más "járműre" akar felmászni :)

Na az elmúlt időszakban sikerült is neki mindenre felmászni; igazira, műanyagra egyaránt. Debrecenben, Balatonalmádiban, majd Abádszalókon voltunk az elmúlt hetekben, a család és a barátok jóvoltából. Szuper volt minden. A gyermek mindent talált: amerikai motort, vitorlás hajót, nagy autókat, kis autókat, nagyon régi babakocsit, biciklit, bevásárló kocsit, a klasszik műanyag motort, és persze mindig a két kedvenc igavonó lovacskáját: apát és anyát.

Na aztán a sok élménytől, utazástól vagy csak látott valamit, de odáig jutott, hogy tegnap már ő maga akart felszállni a plafonra :) Próbálkozott is becsületesen: rugózott a lábával, magasra nyújtotta mindkét kezét, és nagyokat nyögött hozzá. "Oda fel akarok szállni, a plafonra." Magyaráztam neki, hogy ez így nem fog menni, miután megjegyezte, hogy azért nem, mert ő magas :) Nem nagyon tudtam lebeszélni erről, úgyhogy ebben maradtunk :)

Közben szegény beteg lett. Folyik az orra, köhög. Ilyenkor próbálom takarékra tenni, és ugye jönnek a nem szeretem dolgok. Például az orrszi-porszi :( Romantikus kapcsolatuknak megmagyarázhatatlan okokból pár hónapja vége szakadt :( Meglátja, ordít, kész, vége. Elfelejtve minden közös élmény, intim kapcsolat; hogy milyen jókat játszott vele, hogy segített régen az orrát kiszívni vele, hogy nevetgélt a tükörben, amikor látta, hogy az orrában van a csövecske, hogy fújta fürdetéskor a levegőt a mesés csövecskébe, és hogy ragyogott a készülő buborékokra.  Tudott vele mindig minden körülmények között játszani. Most! A ház legnagyobb ellensége :( 

Így átestem én is a tűzkeresztségen, és elhangzott a számból az első hazugság! Ha nem engedi, hogy kiszívjam az orrát, csenget mindjárt Zsuzsi doktor néni és szurit fog kapni :( Tegnap ezzel meggyőztem, sőt inkább a csengőre figyelt, mert mondtam, hogy siessünk, mert ha hallja, hogy szívjuk az orrát, megnyugszik, és elmegy :(

Ma már ez nem működött. Kínomban nem tudtam mit kitalálni, és az ordítás és vergődés közben közöltem vele, hogy most már több doktor áll az ajtónk előtt, és mindjárt kopogtatnak. Erre egy pillanatra megszeppent, majd ordított tovább. Nem volt mit tenni kikapcsoltam a porszívót, majd elkezdtem kopogni a padlón. Na mondom, kész, itt vannak. Na annyira megijedt, hogy miután kiszívtam az orrát, közölte, hogy fel akar rám szállni. Feljött, és meg se mozdult vagy tíz percig. Utána megpróbálta, de szegénynek a lába hozzáért az orrszihoz, ami a padlóval érintkezve fura nyikorgó hangot adott ki a nagy csendben. Na vissza rám, megint jó pár percig mozdulatlan maradt. Már azt hittem el is aludt, amikor közölte, hogy le akar szállni, és utána egy szót sem ejtett az esetről.

Aztán egy óra múlva felhívott minket nagy Dávid. Kihangosítottam, hogy tudjanak beszélni, és a Kicsinek megeredt a nyelve :( Közölte az apjával, hogy a doktorok a házban vannak. Az apja azt se tudta, hogy mit mondjon. Persze próbáltam magyarázni a dolgot, de Dávidka csak beszélt, beszélt. Itt vannak az ajtó mögött, meg bebújtak a szőnyegbe ... :(

Jaj! Azért nem éreztem túl jól magam, bár Dávidka igen vidám volt, nagy Dávid meg főleg :) Végül rárakta a gyurma hattyú kislányt a telefonra, hogy "megmutassa" az apukájának, és megint el voltak felejtve a doktorok. Vagy nem :( Meglátjuk!

Így hívja Dávidka a terpeszállást :) Ha állva adom rá a ruháit, és nem tudom bepattintani a bodykáját, akkor szoktam mondani neki, hogy álljon terpeszállásba. Erre ő mindig nagyon édesen, mosolyogva ugyanolyan hangsúllyal utánozva büszkén mondja, hogy "törpe szállás". Nagyon cuki.

A ház mondjuk tényleg azzá vált. Törpe székecskék, törpe asztalka, törpe törölköző, törpe ruhácskák, törpe kanalak, tányérok, poharak, és még sorolhatnám. És persze hozzá a törpe mondatocskák. "A poharam hol van?" "A tányérom hol van?" "Ki vitte el a lovacskámat?" És természetesen a törpe dolgokhoz még törpébb kis játékok tartoznak, és persze nekik is aludni, enni, inni, fogat mosni, autókázni kell. Na de a nagy apa és anya óriások sajnos néha beleakadnak, rálépnek a kis mini világra, amin a mi kis törpénk teljesen megdöbben! Nem érti, hogy történhetnek meg az ilyen balesetek. Haragudni, mérgeskedni meg egyenesen tilos bárkire is a házban, mert ugye akkor jön a klasszikus kérdés az arcunkba: "Anya, mi a baj?" Ilyenkor persze nem akarjuk neki bevallani, hogy éppen nem tudunk összezsugorodni, törpévé válni, és hancúrozni a mini világban, mert ugye, ha mi is kis törpék vagyunk, nincsenek nagy óriások, akik rendbe teszik a házat, főznek, mosnak, takarítanak, bevásárolnak, megkeresik a napi betevőt. Talán, ha Pama lenne szíves ilyenkor kisegíteni minket, az jó lenne, de ő is inkább sétálna, enne, játszana.

Na néha azért mindenkit elkap a hippi hangulat a családban, csak "másnaposan" fájhat az ember feje a romelhárítás miatt :)

Persze a világbékéért nagyon küzdeni kell!!!! Azt gondolnám, hogy a két nagy óriás kontra egy kis törpe felállásban nem lehet kérdés, hogy ki éri el hamarabb a szent célt, de úgy néz ki, ez még sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik :) 

Na de a mai nap megint csak bebizonyította, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Van egy szerelős játéka a kicsinek, csavarokkal, szerszámokkal. Volt benne két kék csavar, meg egy zöld. Ezeket ő szépen összerakta egymásba. Kötelező kérdés a legfelső csavarra: "Ez mi?" Mondom neki: "Ez egy anyacsavar." "És a másik?" Mondom neki poénból a másik kék csavarra, hogy "apacsavar". Erre ő nagyon büszkén közli a zöld csavarra: " Ez pedig a Dabi (így becézzük a kicsit) csavar." 

Na így vagyunk mi összecsavarozódva mi hárman :)

Ez a 2. év, hogy minden gyönyörűségével, csodájával tudom élvezni a vénasszonyok nyarát. 

Még most nem kell alkalmazkodni a suli kezdéshez, nem vagyok rosszul, ha esik az eső reggel, mert nem kell lucsokban, sárban túlélni a napot. Nem kell aggódni, ha elindulok, hogy reggel még hideg van, és utána meg majd lerohad rólam ruha, mert egyszerűen csak átöltözünk itthon, és kész. Ha esik, nézhetjük az ablakból, ha süt a nap ehetjük a finom szőlőt kint a szabadban, meg a körtét, almát, szilvát, és melegíthetjük az arcunkat a csodálatos napsütésben.

Végre kapunk levegőt, élvezzük az őszi programokat, sokat csavargunk. Igazi idill van bennem, amit szegény kisfiamról nem mondhatok el: belefutott a kis lélek az első komoly dackorszakába. Látszik, hogy megviseli, de a végsőkig küzd mindenért. 

Mondhatnám, hogy tépi az idegrendszeremet, de most nem. Fogalmam sincs, hogy lettem ilyen zombi, de megtörtént.

A múlt héten például a bal lábamra csimpaszkodott rá a kicsi, hogy ő nem akarja Památ sétáltatni. Persze mostanában nem csak egyszer nem akarja, hanem sokszor, inkább majd akkor, és úgy menjünk, ahogy ő akarja. Na ez ugye nem történhet meg mindig, így keveredtünk abba a kellemetlen szituációba, hogy a bal oldalamon rövid pórázon neveltem Pamat, míg a jobb oldalamon húzta lefele a bömbölő, visító gyermekem a lábamat. Úgy araszoltam előre mint egy robot, mint egy sebesült robot. Folyt rólam a víz. De Pamával most már nagyon foglalkozni kell, nem várhatok ezzel tovább, örülök, hogy már Dávidka elég nagy már, hogy együtt sétáljunk. Na de ehhez akarnia is kellene a közös programokat :) 

Végül nagy nehezen elértük a célunkat, ahol legnagyobb megdöbbenésemre a gyerek is, és a kutya is nagyon jól érezte magát. És ez a hideg-meleg váltakozás egyre sűrűbben fordul elő. És! Hihetetlen apás lett Dávidka!!!!

Szóval változnak a dolgok. Új kedvenc is van! Ő Vincsi nyuszi, aki nagyon aranyos. Ez egy fejlesztő játék a www.tudatosszulo.hu -ról. Van 8 nagyobb kartonlap. Középen Vincsi nyuszi csinál valamit: bilizik, eszik, homokvárat épít stb. és erről lehet beszélgetni a gyermekkel. Sok kérdés, meg feladat van még a kép mellett: nagyon jók. Plusz, ha a kartonokat megfordítjuk, kijön egy óriás puzzle.  Imádja a kicsi, és ráadásul kiderül a feladatokon keresztül, meg a képről való beszélgetés során, hogy mit tud vagy nem tud már a gyermek.

Pama is fejlődik, sokat tanul, "komolyodik", de ideje is, pont ma be is töltötte az első életévét.

És holnap? Kettleball biztos, sok-sok hiszti biztos, elintéznivalók tömkelege biztos, sok finom szőlő, forró tea, forró, gazdag leves biztos, biztos, biztos.

És most? Jöhet az Így neveld a sárkányodat :) Már megint nagyon régen tévéztünk!

Az biztos, hogy én is próbálom mindig a saját kis építőkockáimat újraépíteni, és az is biztos, hogy általában vagy teljesen összeomlik az "új kis épületem" vagy több szintem esik le, és akkor ugye, építhetem újra magam megint. Nagyon lassú játék ez!

Pedig minden téren "építkezni kell": gyereknevelés, háztartási praktikák, normális emberi kommunikáció, a rokonokhoz való alkalmazkodás, az agy és a test karbantartása, és nem utolsó sorban a párkapcsolat. Komoly dolgok ezek. Gyakorlatilag a nulláról indul az ember lánya a gyermek születése után, hiszen minden megváltozik az anyuka körül. Más a státusz, a test, az igények, és ráadásul teljesen tapasztalatlanul indul neki az 1.gyereknek az ember. 

Útkeresésünk szinte mindig napi téma a csajokkal, amit általában az erős nosztalgia egészít ki, hogy hol jártunk, mit csináltunk férfiainkkal, barátainkkal, kollégáinkkal a kicsik születése előtt. Olyan egyszerű volt szabadnak lenni és fiatalnak!

Persze most is azok vagyunk, csak a "feeling" átéléséhez kicsit több idő, kreativitás, bátorság és leginkább hihetetlen rugalmasság kell! És ehhez pedig elengedhetetlen a pozitív gondolkodás, és az "engedd el" érzés! Szóval kell a rutin! Anélkül nem megy! És ennek megszerzése nem egy-két nap! 

A nagyapám mindig azt mondta, hogy ne aggódjunk  semmin, minden el fog menni a maga sorján. Sokáig nekem annyira nem mondott ez a mondat semmit, de mostanában többször éreztem azt, hogy ezeket a "sorokat" igen is szabadon kell hagyni, és egyszerűen csak végig kell engedni rajta az életet. 

Hajrá mamik! 

Hányszor mondom a gyereknek: "Ésszel Fiam!" vagy "Nem kell ész nélkül csinálni ezt vagy azt!" meg "Ez milyen eszetlen dolog!" 

Pedig milyen jó nem az eszünkre hallgatni olykor vagy sokszor! Nekem egyre jobban bejön ez az állapot mostanában! Nem tudom meddig tart, de nagyon jó!

A felelőtlenségben én sem hiszek, de a felhőtlenségben most már nagyon!

Augusztus 20-ra nem terveztünk semmit, így igen meglepődtem, amikor este a kőbányai Óhegy Parkban néztem a Hobora tomboló 2 éves kisfiamat. Komolyan úgy érzem, hogy sokat változtam, korábban gyerek nélkül is meggondoltam, hogy megyek-e vihar előtt, szélbe, tömegbe nyomulni. 

Most is lett volna min aggódnom, de most hál'Istennek nem jött az érzés. Az is csak utólag jutott eszembe, hogy most nem is volt szokásos ünnepi forgatókönyvünk, amikor ugye semmi sem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Egyedül a pogácsám lett pocsék, amit délelőtt csináltam. Anya mondta, ha már nem tud kenyeret sütni, csinál egy pogácsát az ünnep tiszteletére. Na gondoltam, akkor én is. Szerintem kb. ugyanúgy sikerült mindkettőnknek :)

Igen, van, amikor hiba csúszik a rendszerbe. Anya Dávidkának szánt szülinapos képeslapja még csak tegnap jött meg, pedig július 30-án tette fel :) Dávidka nagyon örült, nem zavarta a közel egy hónapos csúszás. Sőt, mikor a másik szobába hagyta a képeslapot, aggódva kérdezte: "Boldog születésnapom hol van?" :) Nagyon aranyos volt. 

Van ám szövege mindig. A múltkor csúszdázni akart. Mondja: "Fel akarok mászni!" Mondom neki: "Fel szeretnék mászni!" Erre ő: "Én is!" :)

Pár hete, ha keresi az apukáját, mindig így kérdezi: "Apám hol van?" Mondom neki: "Apukád?" "Édesapád?" Válasz: "Igen. Apám hol van?" Pedig nem is szoktuk neki sose mondani, hogy apád így vagy úgy, mindig az apa, apu szavakat használjuk. Engem nem is hív "anyámnak". 

Aztán, ha azt szeretné, hogy meséljünk neki el valamit, rámutat, és mondja: "Ezt énekeled?" 

Most már elérkeztünk az "enyém" korszakhoz, amihez párosul a "tiem" is persze. Most minden az övé :)

Ma megyünk két éves kontrollra. Egy korszak megint lezárult ... 

Így indultunk neki a hazaútnak ébredés után, és így is csak fél egyre értünk haza Pestre :( Persze ez mindig így van, nincs mit tenni! Férj igény, feleség igény, gyerek igény, kutya igény általában egyszerre nem kivitelezhető :)

Nem baj, a létszám rendben, ez a lényeg! 8 nap igazi nyaralás! Tele élményekkel, koszos ruhával, házi koszttal! És persze az elengedhetetlen plusz 3-4 kilóval!!! 

A testalkatunk után a legtöbbet Pama változott: szegény kapott egy-két leckét :(

Úgy alakult, hogy most a nővéreméknél voltunk többet, így Pama is. Neki is van kutyája: Plutó, aki a neve ellenére lány. Nem mertük összeereszteni a csajokat eddig, nehogy "megtépjék" egymást, de most kipróbáltuk. Nem is volt addig semmi baj, még Pama át nem akarta venni a hatalmat. Na akkor a békés, nyugodt, vendégszerető Plutó egy laza nyakszorítással és egy test test elleni kis rutin mozdulattal helyretette Pamácskát. Hú! Nagyon furcsa volt ezt látni, de megérte! Utána nagyon kezes lett Pama, és már egy csomó mindent megcsinál nekünk! Még szokatlan is!

Mondjuk azt csak induláskor mertem elmondani a nővéremnek, hogy egyébként Pama szétcincálta Plutó fekhelyét, csak nem látszik, mert letakartam. Jaj! Ez végül is gonosz volt! De nem mertem hamarabb elmondani, mert féltem, hogy repülünk kutyástól, mindenestől :( Szóval lehet, hogy ezért volt szomorú a nővérem, amikor elmentünk, nem pedig azért, mert vége lett a nyaralásnak. 

Persze a gyerekeket megint megviselte az elválás, sajnos :( Vagy nem sajnos, nem tudom, de azért tényleg jó lenne néha egy városban élni! Tényleg annyira szeretnek együtt lenni!

Azért van, ami nem változott egy hét alatt: Dávidka kakas őrülete! Több kakasos dolgot kapott a szülinapjára: kis kakas gyémánt félkrajcárja DVD-t, kakasos plüss állatot, olyan mesekönyvet, amiben van kakas. De! Nem felejtette el, hogy otthon hol szoktuk nézni a kakasokat, és ezekre a helyekre mindenféleképpen el kellett menni. Ha csak a hangját hallotta, egyből mondta: "Hallom a hangját! Hallom a hangját!" Aztán egyből: "Anya nézzük meg a kakast!" 

Utazás közben azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha én találnék ki neki kakasos történeteket, hogy egy kicsit csillapítsam a kakas utáni vágyakozását, és legyen végre válaszom, amikor századjára kérdezi meg a kicsi, hogy a "kakas, hol van?" Le is ültem itthon, és elkezdtem. Nemsokára hazajönnek, kíváncsi leszek mit szól hozzá! Lehet feleslegesen kínlódtam, de ha tetszik neki, összekapom magam, és kalandozunk tovább a kis kakassal! Meglátjuk!

Szóval újra Pesten vagyunk! Holnap otthon virágkarnevál, itthon vihar várható. Amióta részesei voltunk annak idején a nagy augusztus 20-ai "vízi játéknak", és rákövetkező évben újra, azóta nem nagyon próbálkozunk a "kivonulással." Így még egyelőre nincs program holnapra. 

Mindenesetre azért ünnepi hangulat az lesz :)

Végre esett az eső!!!! Még fent voltunk, amikor megérkezett a vihar. Éjszaka volt már, és még mindig pakoltunk, mert másnap indultunk haza a nagy nyári családozásra. Ilyenkor pár napot a családjainkkal vagyunk, most is majd csak az ünnep után megyünk vissza. Annyira kivoltunk Dáviddal, hogy végül abbahagytuk a pakolást, kinyitottunk egy-egy doboz sört, és kimentünk a szakadó esőbe sörözni. Annyira jó volt, még sose csináltunk ilyet. Azt észrevettem, hogy egészen korszakalkotó ötleteink vannak, amióta korlátozottabbak a lehetőségeink a feszültség, meg a fáradt energia levezetésére.

Kellett megint a lazulás már, mert azért zajlott az élet a múlt héten is. A leggyengébb pontja általában a napnak mindig a flabélos volt. Szomszédasszonyommal megbeszéltük, hogy egymás után kérünk időpontot a gépre, visszük a gyerekeket is, és vigyázunk rájuk, amíg a másik gépezik. Ez mindig nagyon egyszerűnek tűnt és aztán mindig nagyon bonyolult lett :(

Első nap úgy tűnt minden rendben, időben elindultunk, már elkezdtünk csacsogni, amikor megjelent mellettünk az utcán Pama! Arra gondoltam, hogy kiszökött véletlenül, így visszavittem, és elindultunk újra. Erre megint megjelenik mellettünk. Na most mi legyen? Már idő volt! Végül elvittük magunkkal a kutyát póráz és zacsi nélkül :( Aztán szomszédasszony, két gyermek marad fitnessezni, Pama meg én vissza. Nagy nehezen hazamentünk, gondoltam vissza már biciklivel megyek, hogy gyorsabb legyen.Lapos a kerék :( Na gyorsan felpumpálom. Rossz a pumpa :( Nem baj, van másik. De nincs meg :( Na, feladom! De nem adom fel, mert gyalog már nem érek vissza az új időpontra. Na pumpa kutatás! Megvan! Rohanok! Pattanok, megyek. Fitness hely előtt lelakatolom a biciklit. Nem lakatolom le, mert elromlott a lakat. Állati hangulatba kerültem. Végül úgy tettem mintha le lenne lakatolva a bicikli :( Aztán a nagy extrázás után kiderült, hogy bevihetem az épületbe a bringát :( Kész voltam! És ezek után mentem rá a Flabélosra! Na! És még csak hétfő volt :(

Másnap 16:37-kor kelt fel a gyerek és 16:45-kor indulni kellett. Na ez se volt semmi.

Szerdán belázasodott délelőtt, és ömlött egész héten a nyála, nem evett, meleg volt.

Csütörtökön is volt egy kis "gag" . Dávidka délután pelus nélkül volt. Egyszer jön egy darab barna valamivel a kezében. Kérdezi tőlem, ez mi? Ez mi? Messzebb voltam tőle, odanézek, mondom neki, Celestina a gazdasszony. (Ez a bábunk olyan barna.) Csak kérdezi, csak kérdezi, így odamentem. Lefagytam! A gyerek a saját barnaságát fogta a kezében. Mondom neki, na ezt most eldobjuk (gondoltam a bilibe), Dabika abban a pillanatban leplottyantotta a padlóra. Jaj! Na fertőtlenítés. Mondom neki, ha kész van, betesszük a kakit, ahova való. Na mire odamegyünk, kaki sehol :( Pama beszökött és megette :( Nem véletlenül hívja mindenki a családban takarító kutyának. Na de ez! Nagyon undi! Ezügyben már egyébként is nagyon érzékeny vagyok már, a szobatisztaságot már nagyon várom.

Pénteken csak simán belefutottam egy "kiborul a gyerek jó sok ember előtt, hogy nem csinálhatja amit akar" ordítós hisztibe, amit általában higgadtan kezelek, de most nem tudtam már mit kezdeni az ordító kis oroszlánommal. Kezelhetetlenek voltunk, amit általában a "friss hús" old meg! A "friss hús" mindig apa, őt rágjuk le, ha hazajön :(

Így az éjszakai sörözős lazulás tényleg nagyon szuper volt!!! Köszönet Életemnek érte!

Persze másnap elaludtunk, nem tudtunk időben elindulni, így egy az egybe lekéstük a családos Dávidka szülinapi ebédet :( Jól indítottunk itthon :) Rém ciki volt! Na most ott tartunk, hogy berendezkedtünk a "lesz ami lesz" napokra, és 2 nap után még teljes a létszám :)

Dávidka 2 éves lett pénteken!!!!!!! 3 nap 3 éjjel mulattunk a kicsi tiszteletére :) Mint aki a vesztét érzi :) Persze ez így is van: otthonlévő anyukáknak a 2 az nagyon bűvös szám!

Hogy mitől bűvös ez a szám? Jaj, hát azt a hasonló cipőben járó anyukák nagyon jól tudják :( Innentől jön a GYES, és a rengeteg agyalás!

Beadjam bölcsibe vagy ne? Államiba vagy magánba? Ha magánba, akkor hova? Ha kistesója lesz, hogy fogjuk bírni anyagilag? Ha nem lesz kistesója, akkor meg miért ne a legjobbat? Itthon fog tanulni később? Megéri visszamennem dolgozni? Vagy legyünk türelmesek? Hagyjuk meg az első éveknek a jól megérdemelt nyugit? Megengedhetjük magunknak ezt egyáltalán? Vagy lemaradunk valamiről? Vagy esetleg a gyerek marad le valamiről, ha nem adjuk be közösségbe? Kapja  el minél hamarabb a gyerekbetegségeket vagy várjunk, és hátha erősebb lesz az immunrendszere, és nem kap el annyi betegséget? Mi a legjobb a gyereknek?

Persze a válasz az, hogy az a legjobb, ha a szülei boldogok, mert akkor ő is az! Ez ilyen egyszerű ... lenne, ha az ember nem aggódna azon, hogy valahol elrontja, és akkor mi lesz szegény gyerek jövőjével! Sodródhatnánk, de azért az mégis csak nagy felelőtlenség lenne.

Ma megnéztünk egy magánovit: www.ateovid.com 

A szomszédasszonyommal teljesen el voltunk ájulva, de hát sok pénz :( Pedig a gyerekek is nagyon élvezték. Úgyhogy el lehet kezdeni agyalni. Az állami bölcsi már nem kérdés, csak majd jövőre az állami ovi és vele szembe a magán ovi, amit már most el lehetne kezdeni. 

Igazság szerint még meg sem tudja vitatni az ember lánya ezt más anyukákkal, mert mindenkinek más a sorrend, ha egyáltalán kialakult már, hogy mit is akar tulajdonképpen a gyerekének. Én is csak azt tudom, hogyha elindulunk a magán felé, lehet, hogy nem tudunk majd átállni az állami intézményekre. 

Azért az nagyon jó, hogy Dávidka ebből még pont annyit érzékel, hogy csodaszép ajándékokat kapott a szülinapjára, és hogy milyen jó volt játszani ma is a jobbnál jobb játékokkal :)

Isten éltessen Kisfiam!

Meg ám a Balatont!!!!!!!!! És megúsztuk a betegséget is! És mindent! 

Emlékezetes 4 nap volt!! Egy nagy kaland!!

Volt minden: legszebb pillanat, legveszélyesebb helyzet, lebilincselő látvány, "kicsi a világ" érzés, legfárasztóbb időszak és persze legfinomabb étel, legjobb fénykép és vicces válasz.

A legszebb pillanat az volt, amikor Dávidka reggel 6:10-kor felkelt a campingben és látni akarta a Balatont. A szomszédainkkal nyaraltunk, akik szintén kisgyermekesek, és a 2 lurkó nagyon szereti egymást. Lili még aludt, így gyorsan kivittem Dávidkát, és ugyan nagyon rosszulesett, hogy ilyen korán, ilyen túrát vár el tőlem a kicsi, de nem volt mit tenni. Az élmény viszont felejthetetlen volt, ráadásul őt is elvarázsolta. Aludt mindenki, épp jött fel a nap! A vízben vadkacsák, majd messzebb jött egy hattyú család, papa, mama, 4 gyerek. A víz tükörsima, a madarak csiripeltek. Nem rohangált Dávidka, nem magyarázott, nem énekelgetett, nem mondókázott, nem kérdezősködött, csak ült mellettem a padon, és csak nézte a vizet, meg a madarakat. Olyan meghitt volt, és ő olyan komoly, mintha legalábbis egy bölcs öreg bácsika lenne :) Nagyon cuki volt, ahogy körbeölelte a természet.

A legveszélyesebbnek tűnő helyzet az volt, amikor teljes gőzzel szaladt a Balaton felé a gyerek, hogy ő akkor bedobja a köveket a kacsáknak, mert ugye azt eszik! Mindig az utolsó pillanatban állt meg, nagyon kellett rá figyelni :( Egyszer pedig konkrétan bedúgta a fejét a vízbe, hogy ő megkeresi a szívószálat, amivel játszott. Több másodperc múlva esett le, hogy az én gyerekem nem tud még búvárkodni :( Felkaptam, csak emiatt sírt, mert egyébként profin nem vett levegőt a víz alatt, szemét, száját is becsukta. Honnan tudta hogy így kell csinálni, nem tudom?

 Lebilincselő látvány? Egyértelműen a keszthelyi strandon lévő kis sziget kilátása a Balatonra és a városra. Nagyon szép! Órákig tudtam volna nézni a panorámát!!!!

Kicsi a világ? Klasszik helyzet, nézem a gyereket a homokozóban, az anyját nem. Majd az anyuka szólal meg, hogy én véletlenül nem ez és ez vagyok? Hű, ránézek, az egyetemről ismertük egymást. És! Akkor is találkoztunk utoljára :) Búcsúzáskor csak annyit mondott, reméli 10 év múlva találkozunk megint :) Mondtam neki, hogy én meg remélem, hogy ugyanígy fogunk kinézni, csak a gyerekek lesznek nagyobbak :) Szóval földieinkkel is bandáztunk :)

Legfárasztóbb? Cuccolni és cuccolni és cuccolni és pakolni és pakolni .... szörnyű .... tragikus .......

Legfinomabb étel: ropogós kacsa, hagymás tört krumpli, lilakáposztával, mellé Fanta narancs, utána hosszú kávé tejjel, nyami, nyami :)

Legjobb fénykép? Nem kérdés: Lili és Dávidka egy csónakban, kis kalapban, mosolyogva :)

Vicces válaszok? Na abból volt több is: Dávidka lepisili az apját. Nagy Dávid: "Dávidka te most pisilsz?" Dávidka: "Igen, sajnálom!" 

Dávid kérdezi tőlem: "Hiányzott ma a cigi? (Brahiból elszívtunk 1-2-t, pedig ugye rég leszoktunk.) Dávidka válasza: "Igen."

Vicces: Az apja mutatta neki a gyorsúszást, erre Dávidka: "apa hajózik" :) 

És még nagyon sokan "hajóztak" a vízen, és ez a sok kis "hajó" tele volt élménnyel, boldogsággal, kalanddal, hogy a Balatonban úszhat.