Szombat délelőtt a piacon jártunk, és megláttunk egy új játékcsodát, nevezetesen a nutria ballt. Ott úszkált valami állatka a vízben kergetve egy labdát. Mindenki megállt és csodálkozott rajta.

Természetesen mi is megálltunk, és mi is csodálkoztunk. Első pillanatban még én is azt hittem, hogy egy élő állatka kergeti a labdát a vízben. Dávidka el volt bűvölve. Először meg se mozdult, úgy nézte a - mint később kiderült  - kis szőrmók Nutriát. Aztán elkezdett körülötte ugrálni, majd beszélt hozzá, sőt a maga kis nyelvén ajánlgatta a vásárlóknak. 

Nagyon cuki kis valami volt. Mutatta az árus, hogy a labdát szét lehet szedni, abba van egy kis motor. Ezt kell bekapcsolni, majd összeilleszteni újra a labdát, és már indulhat is a kergetőzés a damillal ráerősített Nutriával. 

Na gondoltam, itt a tökéletes játék Dávidkának, a Nutria tuti megeszi a kakast reggelire. Dávidka odáig van teljesen, így persze én is. Persze nagy Dávid józan maradt.

Mondjuk ő pont nem hallotta, hogy még felnőtt emberek is etették a kis jószágot, illetve, hogy akváriumba is vásárolták, hogy az élő halakat szórakoztassa a nutria.  Szóval az ő véleménye az volt, hogy ne vegyük meg, gagyi, semmi az egész. Én nem tudtam a fejemben lévő romantikus képtől megszabadulni, miszerint Dávidka milyen jókat szórakozik majd a játékkal, így csak meg kellett venni. 

Minden rendben is ment, addig a pillanatig, míg Dávidka még azon a napon délután meg nem látott egy piros kakasos nyalókát. Végül venni kellett neki egy kisebbet és egy nagyobb fütyülőset, plusz egy mézeskalács kakas képet, amit ki kellett szegezni itthon a falra, hogy nézegesse. 

Szóval a kakas megdöbbentő módon vígan győzött a Nutriával szemben, aminek a motorja azóta már el is romlott :(

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonlevoanyuka.blog.hu/api/trackback/id/tr315385582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ÁSzI 2013.07.04. 19:03:13

Imádom a stílusod, egyszerűen már azon veszem észre magam, hogy várom az írásaidat, feltölt, megmosolyogtat és mindig ráismerek egy-egy hasonló éérzésre, történetre, amit magam is átéltem a saját gyerkőceimmel. De hogy én sosem tudnám ilyen könnyedén, viccesen megfogalmazni, az tuti! Ráadásul jó érzés lehet újraélni, valódi lényegét megérezni ezeknek az amúgy csak mellettünk hirtelen elszaladó pillanatoknak. Remélem sokan megismerik majd az írásaidat, nagyon nagyon jók!

ÁSzI 2013.07.04. 23:13:16

@ÁSzI: Nagyon megtisztelve érzem magam, hálás vagyok nagyon a szavaidért, tiszta szívből köszönöm!!! Annyira boldog lettem!!!! Nagyon "terápiás" tud lenni az írás az egyszer biztos! Juhéj!! Hajrá Mamik!!!!Amíg ilyen önzetlen kedvesség van a világon, addig nem szabad feladni!!
süti beállítások módosítása