Így hívja Dávidka a terpeszállást :) Ha állva adom rá a ruháit, és nem tudom bepattintani a bodykáját, akkor szoktam mondani neki, hogy álljon terpeszállásba. Erre ő mindig nagyon édesen, mosolyogva ugyanolyan hangsúllyal utánozva büszkén mondja, hogy "törpe szállás". Nagyon cuki.

A ház mondjuk tényleg azzá vált. Törpe székecskék, törpe asztalka, törpe törölköző, törpe ruhácskák, törpe kanalak, tányérok, poharak, és még sorolhatnám. És persze hozzá a törpe mondatocskák. "A poharam hol van?" "A tányérom hol van?" "Ki vitte el a lovacskámat?" És természetesen a törpe dolgokhoz még törpébb kis játékok tartoznak, és persze nekik is aludni, enni, inni, fogat mosni, autókázni kell. Na de a nagy apa és anya óriások sajnos néha beleakadnak, rálépnek a kis mini világra, amin a mi kis törpénk teljesen megdöbben! Nem érti, hogy történhetnek meg az ilyen balesetek. Haragudni, mérgeskedni meg egyenesen tilos bárkire is a házban, mert ugye akkor jön a klasszikus kérdés az arcunkba: "Anya, mi a baj?" Ilyenkor persze nem akarjuk neki bevallani, hogy éppen nem tudunk összezsugorodni, törpévé válni, és hancúrozni a mini világban, mert ugye, ha mi is kis törpék vagyunk, nincsenek nagy óriások, akik rendbe teszik a házat, főznek, mosnak, takarítanak, bevásárolnak, megkeresik a napi betevőt. Talán, ha Pama lenne szíves ilyenkor kisegíteni minket, az jó lenne, de ő is inkább sétálna, enne, játszana.

Na néha azért mindenkit elkap a hippi hangulat a családban, csak "másnaposan" fájhat az ember feje a romelhárítás miatt :)

Persze a világbékéért nagyon küzdeni kell!!!! Azt gondolnám, hogy a két nagy óriás kontra egy kis törpe felállásban nem lehet kérdés, hogy ki éri el hamarabb a szent célt, de úgy néz ki, ez még sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik :) 

Na de a mai nap megint csak bebizonyította, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Van egy szerelős játéka a kicsinek, csavarokkal, szerszámokkal. Volt benne két kék csavar, meg egy zöld. Ezeket ő szépen összerakta egymásba. Kötelező kérdés a legfelső csavarra: "Ez mi?" Mondom neki: "Ez egy anyacsavar." "És a másik?" Mondom neki poénból a másik kék csavarra, hogy "apacsavar". Erre ő nagyon büszkén közli a zöld csavarra: " Ez pedig a Dabi (így becézzük a kicsit) csavar." 

Na így vagyunk mi összecsavarozódva mi hárman :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.