Az biztos, hogy én is próbálom mindig a saját kis építőkockáimat újraépíteni, és az is biztos, hogy általában vagy teljesen összeomlik az "új kis épületem" vagy több szintem esik le, és akkor ugye, építhetem újra magam megint. Nagyon lassú játék ez!

Pedig minden téren "építkezni kell": gyereknevelés, háztartási praktikák, normális emberi kommunikáció, a rokonokhoz való alkalmazkodás, az agy és a test karbantartása, és nem utolsó sorban a párkapcsolat. Komoly dolgok ezek. Gyakorlatilag a nulláról indul az ember lánya a gyermek születése után, hiszen minden megváltozik az anyuka körül. Más a státusz, a test, az igények, és ráadásul teljesen tapasztalatlanul indul neki az 1.gyereknek az ember. 

Útkeresésünk szinte mindig napi téma a csajokkal, amit általában az erős nosztalgia egészít ki, hogy hol jártunk, mit csináltunk férfiainkkal, barátainkkal, kollégáinkkal a kicsik születése előtt. Olyan egyszerű volt szabadnak lenni és fiatalnak!

Persze most is azok vagyunk, csak a "feeling" átéléséhez kicsit több idő, kreativitás, bátorság és leginkább hihetetlen rugalmasság kell! És ehhez pedig elengedhetetlen a pozitív gondolkodás, és az "engedd el" érzés! Szóval kell a rutin! Anélkül nem megy! És ennek megszerzése nem egy-két nap! 

A nagyapám mindig azt mondta, hogy ne aggódjunk  semmin, minden el fog menni a maga sorján. Sokáig nekem annyira nem mondott ez a mondat semmit, de mostanában többször éreztem azt, hogy ezeket a "sorokat" igen is szabadon kell hagyni, és egyszerűen csak végig kell engedni rajta az életet. 

Hajrá mamik! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.