Tegnap este konkrétan már a kisfiam altatása közben bealudtam. Mostanában mindig annyira ki vagyok merülve, és valahogy mindig ugyanúgy zárulnak a napok, álmos nem vagyok, csak fáradt és reggel ugyanez.

Aztán mégis feleszméltem, átmentem a férjemhez, az estét már nem lehetett megmenteni, mondtam is neki, ha nem gond, én alszok tovább, hátha ki tudom végre magam pihenni.

Nem is volt ezzel semmi gond, míg eszembe nem jutott, hogy a munkahelyemről kapott papírokat még mindig nem töltöttem ki. Na kipattant a szememből az álom, tudtam, hogy már nem lehet tovább húzni ezt a dolgot. A férjem csak nézett, hova ugrálok :) Mondom neki a helyzetet, csak cümmög, hogy mindig van valami ... Behozom a papírokat, érzem, hogy már megint meg vagyok feszülve, hogy már megint ideges vagyok, és egyébként is elegem van a sok apró nyomasztó kis dologból.

Már éppen indult a fejemben a világvége hangulat, aminek általában az a vége, hogy beforgatom magam, és azt gondolom, hogy már megint nem tudom normálisan kezelni a dolgokat.

És akkor ... elindult egy film. A férjem rám néz, azt mondja "Ezt neked lőttem!" és igen! Már az első képkockánál rátapadok a képernyőre. Cím: Anya a pácban. És már kel is a nagyon zilált anyuka, görbe háttal ki az ágyból. Botorkál a konyhába, ereszti a kávénak, teának a vizet. Hopp, mondom ez ismerős!

És igen! Végre egy film, amit élveztem, teljesen feloldódtam közben, és még a hivatalos papírok is a kezemben maradtak. Nagyon tetszett és a legjobb az volt benne, hogy a férjemnek is. Mert nagyon magunkra ismertünk!!!! És végre röhögtünk magunkon! Mert így nézünk ki kívülről, amit mi ugye belülről nem látunk. Nagyon felszabadító volt az egész, nagyon jól éreztük magunkat még utána is. És rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem a röhögés és a jókedv!!!!!!

Persze napi gagek (a férjem nevezte így el a napi kis félresikerült dolgaimat) a mi életünkben is vannak, amiken nagyokat derül esténként. Hétvégeken meg egyenesen, élőben láthatja a vicces kis jeleneteket. Hát én eddig nem tartottam viccesnek ezeket a dolgokat, és persze ha rossz hangulatom volt, még meg is sértődtem, de látva tegnap ezt a filmet, teljesen átszakadt bennem is valami. Valami nagyon felszabadító és jókedvre derítő! 

A férjem azt szokta mondani, hogy én mindig akkor vagyok vicces, amikor nem akarok az lenni. Lehet. Úgyhogy úgy döntöttem laza leszek és egyszerűen kiröhögöm magam én is.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.