Alig várja az ember, hogy rutint szerezzen a mindennapokban, hogy ne kelljen mindenbe annyi energiát belefektetni. Na de azt előre nem tudja az ember lánya, hogy ez később mennyi bosszúságot fog okozni! Mert ugye, ha valami berögzül, akkor berögzül :)

Itt van például a napi rutin. Őrület, hogy megszoktam a kialakított kis menetrendünket, és ha nem úgy alakul, komolyan, mint, aki alól kihúzták a talajt, úgy érzem magam.

Így is főzök. Minden mindig ugyanott van, és csak kapkodom ki a hozzávalókat, meg vissza!

 Na de hiba csúszott a rendszerbe! Tavasszal a nagytakarítást a konyhával kezdtem. (Jelzem, itt abba is maradt sajnos :( ) Büszke voltam magamra, hogy mindent alaposan megcsináltam, és még a nagy dobozokat is rendbe tettem, amikben az alapanyagok szoktak lenni. Valamilyen oknál fogva viszont a só és a cukor doboza felcserélődött. Egy csomó ideig nem kevertem össze őket, na mondom akkor, úgy hagyom. Aztán valahogy elkezdett lankadni a figyelmem. Elkezdtem rosszat kivenni, aztán megnyugodtam, mert az utolsó pillanatban mindig korrigáltam. Ez addig a pontig tartott míg a szomszédasszonyomnak fel nem szervíroztam a sót a teájához az egyik hűvös napon a kertben. Persze röhögtük az arcát, meg hogy két kanállal is belerakott a teába, nem csináltunk belőle gondot. 

Na de ma! Úgy volt, hogy megyünk ki a piacra. Persze nem jött össze az idő miatt. Na mondom jó, akkor csinálok egy kis zöldborsófőzeléket tükörtojással. Még aludt reggel a kicsi, mikor már megvolt a főzelék, pedig még korrigálni is kellett, mert 2 kanál lisztet tettem bele 4 helyett. Még csodálkoztam is, hogy milyen híg, pedig mindig túl sűrűre szokott sikerülni. Nagyon fittinek gondoltam magam. Telik, múlik a délelőtt, na gondoltam, megcsinálom most már a tojást. Kiderült, hogy 1 darab van összesen :( Na az kettőnknek nem elég :( Na látom van még túró, agyalok, na akkor legyen túrógombóc, az nagy kedvence a kicsinek is, a főzelék után jó lesz tejföllel, porcukorral. Persze 2 tojás kellett volna bele, na mindegy, "rutinos" anyuka ezzel nem foglalkozik, jó lesz úgy is.

Na de már kapkodni kellett, mert ebédidő volt! Na akkor sárgája, fehérje külön, hopp ez nem jött össze :( , elbénáztam. Na jó, akkor nem lesz olyan lágy, nem verem fel külön a fehérjét, csak püff bele az egészet a masszába. A kicsi már mondja "hami, hami". Na jó, akkor nem fog fél órát pihenni a massza, forralom a vizet, prézli és oké. Közben mi "bekészültünk", meg főzelékeztünk.

Végszóra kész lett a gombóc. Tök jól néz ki, az állaga is olyan mint szokott, nem rontottam el semmit, finom az illata. Gondolatban vállon veregettem magam, hogy így megoldottam a mai kajánkat! Na hajrá, együk! Ó milyen finom! De basszus, mi ez az utóíz! Ne!Tiszta sós az egész :( Simán összekevertem megint a dobozokat!!!!!! És a gyermekem annyira szereti a gombócot, hogy még így is ette :( Muszáj voltam elvenni tőle annyira sós volt, nekem ehetetlenül, persze sírt a kicsi nagyon. A kedvenc szava mostanában a "juj", na most mondhatta volna szegény. Végül teljesen elkeseredve kerestem valamit a hűtőben, és a legnagyobb szerencsémre még hátul a sarokban volt egy "gyári" fahéjas tejberizs. Na ezt ettük végül Dávidkával, Pama meg ette a "finom" túró gombócot :( Kíváncsi vagyok szegény mennyi vizet fog inni :(

És pont ugyanez van a tartós és nem tartós tejjel. Nyilván a tartósból szoktunk sokat venni, és akkor mehet a spájzba, majd onnan adagoljuk. Na ezt én is így csinálom, csak nem a tartóssal! Valamelyik nap megint a nem tartósat tettem a spájzba. Aztán Dávid is bevásárolt, ő is hozott. Pakolja be a nem tartós tejeket a hűtőbe, és ugye, mivel ismer, közli, hogy tudod, ezeket azért kell betenni a hűtőbe, mert nem tartós. De jó lett volna azt mondani neki, hogy ne nézzen már hülyének, tudom én jól, de nem ez történt. Némán kullogtam a spájz felé, és hoztam a tejet a hűtőbe. Persze nem bírta megállni röhögés nélkül, és kérte, hogy próbáljam már meg megjegyezni a különbséget, és most már jelöljem is meg ezt a tejet, mert lehet, hogy megromlott! Na meg is történt :( 

Olyan jó lenne, ha csak ezen a két dolgon kellene változtatnom, de sajnos számos olyan dolog van, amivel nap mint nap szembesülök, hogy valahogy másképpen kellene csinálnom, de ha egyszer nincs benne a napi rutinban :)

Persze mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amiről igen nehezen tudunk leszokni. Pamának ilyen a szomszéd macska, a Family Frost-os  autó és a szórólaposok életre-halálra való visítós ugatása,  Dávidkának a szerdai kukásautó őrülete, amiből nem enged sose, a nagy Dávid rutinjait nem is sorolom, annyi van, én meg itt vagyok a kis berögzült dolgaimmal. Hát igen, valahogy nagyobb rutint kellene szerezni ügyességből is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.