Én nem tudom, ki hogy van vele, én még mindig nem tudom elkerülni, hogy felrobbanjak! Pedig nem rég büszkélkedtem vele családi berkekben, hogy azért mostanában nem fordult velem elő, hogy elboruljon az agyam! Na bezzeg ma!

Sejtettem, hogy előbb-utóbb felrobban megint a dinamit. Ez nálam az a tipikus eset, amikor már napokkal, sőt lehet, hogy hetekkel korábban begyullad a kanóc, aminek a vége a menthetetlen felrobbanás. Ezekben a helyzetekben hiába az összes önismereti, meg ilyen-olyan kontrollos próbálkozásom, bumm, felrobbantam.

Most is éreztem, hogy baj lesz, mert az utóbbi 2 hétben semmilyen mozgásformát nem gyakoroltam, illetve olyan rongy idők voltak, hogy nagyon nem tudtunk kimozdulni a kicsivel sehova. Emellett az éjszakáim sem voltak jók, tehát igazán nem is kéne meglepődnöm a mai viselkedésemen. Nyilván a nap áldozata a férjem lett :( Szokásos kis apró  homokszemek kerültek a gépezetünkbe, ami ha a hétvégére esik, és ennyi minden előzi meg, végzetes lehet. Nekem azért még mindig az a gyenge pontom, hogy hétvégén nem lehet normálisan pihenni. Persze, persze, ha az ember lánya ügyesebben csinálná, meg blablabla ... (Itt egy jó hosszú férfi szöveg következne!)

Szóval ma már éreztem, hogy a végét járom, de azért még összeszedtem magam, hogy mire hazajön nagy Dávid (most a kicsi nélkül ment el :( ) minden rendben legyen. Aztán gondoltam, kulturáltan elővezetem neki, amíg a kicsi alszik, hogy most már ki kell, hogy mozduljak, stb. Na idáig már pont nem jutottunk el, mert a kisfiunk nem aludt el, annyira szeret az apukájával lenni hétvégén! Persze hétvégén emiatt szinte mindig később tudom elaltatni, meg is szoktam ezt már, de most felrobbantam! Istenem, csak ilyenkor bírnám megállni, hogy nem mondok semmit, csak egyszerűen elvonulok, és normálisan lekommunikálva angolosan távozok, hogy ők együtt tudjanak lenni. De nem, még ez nem megy :( Így maradt a verbális kiakadás és az elviharzás! 

Persze mondanom se kell, hogy az utcán vettem észre, hogy koszos nadrág és lekajált felső van rajtam, a hajam meg teljesen gáz már. Na, hogy lehet így vásárolgatni, mert az az igazság, hogy ez volt a titkos vágyam a hétvégére. Na jó, ha már úgy is ruhát akartam venni, majd átveszem. Így is lett. A fizetős WC-ben öltöztem át, ami olyan jól sikerült, hogy kint nem engedett el a WC-s néni, mondván, hogy, nem fizettem. Először jól felidegesítettem magam, mondtam neki, hogy átöltöztem stb. Én ide nem jöttem be korábban, csak nem akarok fizetni. Na akkor mondom, most megkeressük a papírkát. Nagy nehezen meglett, természetesen elnézést nem kért, szigorúan annyit mondott, hogy így már jó! Na ekkor már röhögtem magamban, hogy nem is olyan rossz ez az átváltozósdi. Gyorsan vettem egy olcsó szemceruzát, meg egy hajráfot is, hogy javítsak a képen még. A pénztárnál kaptam egy 1 főre szóló mozijegyet. Na még lehet, hogy singlinek néznek :) És aztán csak csavarogtam, és vásároltam, és néztem az embereket magam körül, és megmondom őszintén, nagyon jól esett. Vettem kaját magamnak, sütiztem, kávéztam. Régen mennyire nem értettem, hogy lehet ezt élvezni? Pedig lehet :)

Persze azt nem élveztem, hogy nem tudtam normálisan elmenni otthonról, nem is tudtam, hogy mi lesz, ha hazamegyek. Pedig már vágytam haza!!!! Na lassan hazasétálok. Kint voltak a fiúk a kertben Pamával együtt. Na gondoltam, akkor már felkelt a kicsi. Aztán megláttak. A kutya és Dávidka egyszerre rohant a kapuhoz :) Dávidka mint, aki be van rúgva. Jaj, ez a gyerek nem aludt :( Na a "nagy viszontlátás" örömére bevonultunk. Bent egy kisebb csatatér várt :) A gyerek ráadásul épp bekakált. Na jöhet a kárelhárítás. Gyerek 2 perc alatt elaludt, a kutya kapott enni, jöhet a ház többi része. 

Érdekes, most nem vagyok ideges ettől :) Szóval ki kell kapcsolódni, de mondjuk, nem baj, ha az ember nem vár a felrobbanással, ha már tudja, hogy ég az a bizonyos kanóc :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.