Most érzem úgy, hogy ennek a hőmérséklet ingadozásnak már soha nem lesz vége. 

Amikor a kicsi megszületett iszonyatosan utáltam, hogy állandóan kivert a víz, olyan hőhullámok jöttek rám, amit annak előtte soha nem tapasztaltam. Ráadásul előtte nem is voltam sose az a pirulós fajta, a középiskolai magyar tanárom egyszer megdöbbenve közölte, hogy ő engem 4 év alatt még egyszer sem látott elpirulni. Persze nem azért, mert iszonyú pofátlan voltam, csak egyszerűen nem volt olyan a típusom. (Bár most azért visszasírom azt a félelem nélküli, megállíthatatlan, bátor kis egykori önmagamat ... )

Na a gyerek megszületése után, olyan lettem mint egy hőtérkép! Nagyon színváltós lett az arcom, de úgy, hogy egyáltalán nem tudtam befolyásolni a hőmérséklet ingadozásomat. Komolyan, mint aki klimaxol. Naponta átlag 3-szor öltöztem át, és legalább ennyiszer zuhanyoztam, idegállapottól függően akár többször is :)

Na alig vártam, hogy ez a hormonális csoda elmúljon, mire elkapott a másik véglet. Állandóan fáztam! Hozzáteszem el is költöztünk bérházból kertes házba, úgyhogy meg sem kellett volna lepődnöm. Na de állandóan! Na gondoltam, csöbőrből-vödörbe estem, én már sose leszek a régi :( Persze ez mondjuk, valljuk be, leányálom is már :(  Szóval "tápos csirke" lettem :)

Na, majd, ha kitavaszodik, minden rendben lesz! Aztán rá kellett jönnöm, hogy olyan mindegy milyen idő van kint, most már a gyerekem fogja megszabni, hogy hány fokos legyen a hőmérsékletem!

A hormonjaim köszönik most már jól vannak, a gyerekem viszont szintet lépett: "kis ravasz" lett belőle. Szóval, most már jönnek az izzasztó jelenetek :) Most már, ha vendégeink vannak, és nem a barátnőjéről, Liliről van szó, extra dolgokat tud művelni. Ha megérzi, hogy nincs lehetőségem rendesen rászólni a kis "rosszaságai" miatt, azonnal akcióba lép. Az a jobbik eset, ha ez otthon történik, az utcán még jobban tudja cifrázni :)

Most tartunk ott, ha egyedül vagyunk egy angyal, társaságban meg jöhet bármi! Régebben ez pont fordítva volt :)

Úgyhogy én már nem is veszek fel több réteg ruhát, úgyis megizzaszt a gyerekem, és természetesen antistresszes dezodort kezdtem el használni :)

Emlékszem, mikor először visított dühödten az utcán, hogy ő nem száll be a babakocsiba, azt hittem, vége a világnak! Mondta már korábban a bölcs és tapasztalt barátnőm, hogy lesznek olyan napok, amikor nem fogsz ráismerni a gyerekedre, na de ennyire!!! Konkrétan sokkot kaptam, meg se tudtam szólalni. Komolyan, ha van szülésfelkészítő, lehetne valami hisztifelkészítő csapatépítő tréning is anyukáknak, mert ez tényleg hideg zuhany elsőre! Ki lehetne találni egy csomó szituációs gyakorlatot :) Nekem mondjuk még nem ártana egy baba-mama kommunikációs tréning sem, mert "akció közben" igen szegényes a szókincsem, és ráadásul a felét ki is kéne azonnal cenzúrázni :)

Szóval a meleget és a pecsenyevörös állapotot inkább valami jó kis nyaralóhelyen tudnám csak elviselni, ahol legalább fejest tudnék ugrani valami kiváló medencében a kellemetlenségek elkerülése végett. 

Amíg ez nem jön össze, marad a struccpolitika, és a végtelen naiv és sík együgyű arc, miszerint én nem hallom és nem látom, hogy mit csinál a gyerekem :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.