Hétfőn megérkezett a nővérem a két gyermekével. Kislánya 10, kisfia 8 éves. Imádja egymást a 3 lurkó, úgyhogy pöttyök ide vagy oda borítékolható egész hétre a jókedv, móka és kacagás. Persze az anyukáknak néha lefagy az arcáról a mosoly egy-egy akció láttán, de nincs mit tenni, nyár van, nem lehet négy fal között tartani a gyerekeket.

És akkor kezdjük a napot ... 

Mi van a végtelen előtt? Ha a végtelennek 8-as a jele, akkor végül is a O is végtelen, nem? Melyik a jobb, ha állandóan rászól a gyerekre a szülő, vagy ha laza, és azt mondja, majd megtanulja a saját kárán? Miért kell aludni a kisgyereknek, ha nem akar? Miért csak néhány Mercedes busz van Budapesten, miért nem az összes olyan? 

Közben reggeli, labdapumpálás, játszóterezés, csúszdázás, dombra mászás, gyümölcs vásárlás (mindenkinek más), édesség igény kielégítése a boltban, ebéd itthon, édesség készítés a nap fénypontjaként. 

És! Egy perc pihi! Ilyenkor tudnám aranyba foglalni a nevét, aki a telefonos játékokat kitalálta! Persze ez csak a következő etapig tart, utána lehet megint zizegni!

Szépek, elevenek, tehetségesek, kifinomult a lelkük: gyermekkoruk legszebb éveit élik.

Ennyi idősen arról álmodoztam, hogy milyen jó is lesz felnőni, hogy minden álmom valóra válhasson. Ma, ahogy néztem a gyerekeket láttam magunkat a nővéremmel ennyi idősen! Fel nem tudom fogni, hogy telt el ennyi idő, hogy már a saját gyerekeinket nézegetjük a játszótéren. 

Ráadásul jött a kontra! Eljött hozzánk a nővérem egyik régi barátja, akikkel annak idején a Balatonon ismerkedtünk meg. Mondja a nővérem neki, hogy te semmit nem változtál 20 év alatt. Gondoltam, mekkora túlzás ez a 20 éve, utána is számoltam, és pont annyi! És akkor jött a srác kérdése felém: neked hány gyermeked is van? Egy, kettő? Mondom neki egy. És szeretnétek kis testvért? Majd ránéz a hasamra, és mondja, hogy ja, már útban van? Nem, nem mondom neki leforrázva, ez még az ebéd :( (Tudtam, hogy nem kellett volna az utolsó lángost megennem :() 

Szóval így megy ez! Kiskamasz korunkban minden belénk vésődik, mindenre emlékszünk, memorizálunk. Aztán hipp-hopp felnövünk, záporoznak az okos, univerzum megismerő kérdések helyett, a standard kérdések! Hol dolgozol? Férjhez mentél? Gyermeked van, Kistestvért szeretnétek? Visszamentél dolgozni?

Na ha így haladunk nemsokára jön a mikor mész nyugdíjba kérdés!

Na mindenesetre igen jól érezzük magunkat, ha ilyen gyorsan telik az idő :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.