Sose felejtem el azt az érzést, amikor először jártunk baba-mama klubban.

Az első három hónap nálunk nagyon nehéz volt, pici és gyenge volt a kisfiunk, így egy csomó nehézségünk volt, legfőképpen nyilván az evés terén. Folyamatosan próbáltam megoldást találni, míg végül rábukkantam egy szoptatási tanácsadóra egy országos listáról.

Ez úgy volt, hogy a volt osztályomtól búcsúajándékként kaptam egy hordozókendőt meg hozzá egy videót. Nem sikerült elsajátítanom a technikát, de azért szerettem volna kendőzni. A védőnő mondta, hogy adtak le egy olyan telefonszámot a szolgálatnál, aki ezzel foglalkozik.

Felhívtam a számot és kiderült, hogy egy 3 gyerekes anyukáról van szó, aki ingyen mutatja meg, hogy kell használni a kendőt biztonságosan, ráadásul házhoz jön. Teljesen megdöbbentem, hogy pusztán szívességből valaki ilyet megtesz vadidegen anyáknak. Ő mutatta meg a listát is, ahonnan tanácsadót lehet választani. Mai napig hihetetlenül hálás vagyok neki!!!!!!! Fantasztikus, példaértékű nő.

A szoptatási tanácsadómmal tartottuk a kapcsolatot, minden segítséget megadott, majd a baba-mama klubjában személyesen is találkozhattunk. 3 hónapos volt a kicsim, iszonyat volt elindulni vele, ráadásul miután már elindultunk, és vártuk a kocsit a parkolóban, iszonyatosan elkezdett sírni, de úgy, hogy a végén vissza kellett vele mennem, és mindent végigzongorázni, mi lehet a baj. Szörnyű volt, mondom én nem is megyek. De aztán összejött!!!!! Sose gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen egyszerű baba-mama találkozó ilyen hatással lesz rám. Amikor elérkeztünk az épp aktuális szakaszhoz az 1. éven belül, mindig eszembe jutottak a mamik történetei, így jobban fel voltam készülve a várható eseményekre. Nagyon jó volt látni más anyukákat és más csecsemőket, és a sok történet, helyzet újra kitágította az egyébként rendkívül beszűkült agyamat.

Egy mondat mélyen belém vésődött miközben beszélgettünk az egyik anyukával. Mondom neki, hogy én annyira félek mindentől, a félrenyeléstől, vagy hogy valamit rosszul csinálok, vagy valami baja lesz a babámnak. A válasz az volt: "Az nem baj, ez természetes, félj nyugodtan, csak csináld a dolgod!" És akkor ez úgy beindított engem! Olyan erőt adott! És természetesen utána hányszor ismételtem otthon magamban ezt a mondatot, amikor egyedül, összeomolva, tehetetlenül tartottam az ölemben a hihetetlenül ordító gyermekemet.

Volt még egy dolog, amit nem nagyon tudtam elképzelni, mert akkor még nem éreztem a különbséget. A barátnőm azt mondta nekem, hogy egyszer majd úgy kelsz fel, hogy kitisztult az agyad és érezni fogod, hogy olyan vagy mint régen. Na ezt nem gondoltam, hogy nálam is így lesz, hiszen én normális vagyok. (Szegény férjem mennyit, de mennyit tudna erről mesélni :( ) Aztán csodák csodája nálam is elérkezett az a bizonyos nap, és tényleg nagyon durva a különbség :) Sajnos nálam ez csak az 1.életév után következett be :( Ez biztos valami hormonális dolog szerintem, legalábbis én erre fogom :)

Aztán utána az ember már az utcán "klubbozik", meg a játszótéren, és ugye előbb-utóbb ott is bemutatkoznak a mamik, és természetesen már lehet is cserélni az ötleteket, a tapasztalatokat, lehet mesélni az újdonságokat, az akciókat, és végül, de nem utolsósorban, lehet olyan jóleső módon panaszkodni. A közösbe bedobni egy forrongó problémát mindig nagyon terápiás tud lenni :)

Én még a baba-mama klubban nem különböztettem meg az anyukákat, az állandó csecsemőgondozástól teljesen kész voltam. És más anyukák is. Azért most már boldog vagyok, hogy én mosolyoghatok rá együtt érzően a csecsemős anyukákra az utcán, mint ahogy annak idején rám mosolyogtak a már "tapasztalt, súlyos mindennapokat megélt" anyukák.  

1 éves kor után viszont azt tapasztaltam, hogy azért már más egy kicsit a helyzet, ami abból fakad, hogy a különbségek most már jobban látszanak. Kislányos, kisfiús dolgok, betegségek, temperamentum, van-e tesó, bölcsis-e a gyermek és még lehetne sorolni a végtelenségig.

Társasági életre viszont továbbra is minden anyuka vágyik, aki otthon neveli gyermekét, és ez így egészséges!

Egy biztos: függetlenül a közösség formájától együtt ezerszer könnyebb :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.