2013.05.24. 13:43
Úristen, locsol!
A kisfiam elkezdett folyamatosan beszélni. Azért ez még nekem egy kicsit szokatlan, főleg, hogy most már nagyon vigyázni kell, hogy mit mondunk, mert természetesen a legizgalmasabb szavakat visszautánozza :)
Most hétvégén történt, hogy az egyik barátunknál locsolt a szomszéd. A barátunkat nagyon szereti Dávidka, mindenben hallgat rá, és amikor azt mondta, hogy locsol a szomszéd, természetesen megjegyezte a kicsi. Na de, ugye, egy kisgyerek érdeklődését azért mindig fenn kell tartani, úgyhogy tovább ragozta. "Hű, de izgalmas! Úúú! Úristen!" Na és ekkor a gyerekemnél beakadt a szalag, és elkezdte nagyon édesen kiabálni, hogy "Úristen, locsol!"
Elkezdtünk nevetni, na erre elkezdett színészkedni. Befogta a fülét a kis kezével, fordította jobbra-balra a fejét, és közben vígan kiabálta: "Úristen, locsol!" Látta mennyire tetszik nekünk, úgyhogy jó sokáig csinálta. Szerencsére a szomszéd srác is "gyerekbarát", így élvezte ő is.
Na ebből aztán lett egy produkció, ami abból állt, hogy ha voltunk valamelyik családunknál, mindenkinek be kellett fogni a fülét, a fejünket kellett hozzá rázni, és közösen kiabálni teli torokból, hogy "Úristen, locsol! Úristen, locsol!" Nekem a dédimamák tetszettek a legjobban, ők voltak a legviccesebbek, meg a kicsit foghíjas nagynéni meg a nagyon foghíjas férje. Egyébként nem tudom mire gondolhattak a szomszédok, amikor hallották a hangos skandálást :)
Dávid azt mondta, ha eddig nem tudta volna, hogy Dávidka az én fiam, most már biztos benne, ugyanis egyszer nálam is beakadt a szalag, és folyamatosan csak azt ismételgettem, hogy "Úristen! Úristen!" Ez a 30. szülinapomon történt; a barátok bulit szerveztek, és a meglepetéstől nem tudtam mást mondani, csak ezt. De ezt mondjuk elég sokáig meg sokszor, úgyhogy ez rajtam ragadt, meg most már Dávidkán is.
Pama kutya is alkotott a családlátogatáson. Nem is nagyon szeretem vinni, mert mindig történik vele valami. A múltkor is majd frászt kaptam, mert a hámból kibújt,és egy kis utcai harcra került sor a helybéli kutyákkal. Most meg teljesen kikészült a nagynénémék disznóitól. Állandóan ugrált a két mázsás állat óljánál. Meg is kapaszkodott, és már majdnem beugrott hozzájuk, amikor életem párja nagy kegyesen végre leszedte, miután hangosan üvöltöttem a kert másik oldaláról, ahol a gyerekkel voltam, hogy szedje le! Na én csak ne idegeskedjek!
Ha lenne türelmem hozzá ilyenkor olyan szívesen felsorolnám, hogy mi mindenen NEM szoktam már idegeskedni, és hogy már milyen harcedzett vagyok, de azt azért ne kívánja már el tőlem, hogy végignézzek egy ilyen házi pankrációt.
Na de aztán mindannyian épségben hazaértünk a mi kis otthonunkba, és szépen visszatértünk a régi kerékvágásba. Így az utolsó pillanat után raktuk ki a kukát (szerencsére a szomszéd utcából még elvitték), újra a fürdőszobában mosogatok, a gyerek már mindent összepisilt (újdonságként a szomszéd padlóját is :(), újra kupi van, tele a szennyes kosár, a mosógépben fél napja benne a ruha, a kutya pedig megint "sípolva visít", és természetesen altatáskor ugat a leghangosabban. A kakis pelenka kint maradt az ablakban a muskátlik között, amit Dávid rakott ki, mondván ne büdösödjön idebent :) A csajok is megvannak, már a gyerekeink is újra "harcolnak" a játékokért!
Szóval ha valaki kérdezi, minden rendben :):)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
AntiHeroMami 2013.05.29. 23:05:57
Utolsó kommentek