Mára kipöttyösödtem én is :( Persze ez még az az állapot, amikor az gondolja az ember lánya, hogy biztos pók csípéseim, szúnyog csípéseim,  hangya csípéseim vannak, meg egy kis ételallergiám :(

Az igazság az, hogy valahol belül már nem csak tudom, hanem érzem is, hogy a pöttyös az igazi :( Legalábbis ezzel fogom tudni csak nagy Dávidot vigasztalni.

Abból is gondolom, hogy valami nem stimmelhet velem, hogy a kutya egész nap bújik hozzám, és leül mellém. A legmeglepőbb az volt, amikor a kerítésen keresztül beszélgettem a szomszédasszonyommal, és feltettem a lábam a kerítés beton részére. Erre odajön a mindig izgága, senkire se hallgató kutyánk és lefekszik a lábam alá. 

Na gondoltam ennyi. Mondtam is neki, hogy semmi bajom, minden rendben, de csak bújt. Alig vártam, hogy ilyen legyen, de most azért egy kicsit ijesztő volt :)

Szóval egyelőre más tünetem nincs a beazonosíthatatlan pöttyeimen kívül, de majd holnap megmondja a doki. Engem is megnéz a kicsivel együtt. 

És a kis báránycsalád csak lapul a szobában ... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.