Ma reggel a férjem együttérzését fejezte ki a háztartási munkával kapcsolatban. Mély sajnálattal közölte, hogy milyen kellemetlen lehet nekem a fürdőszobában mosogatni! Na ez jelenti azt, hogy a ház már elért egy bizonyos krízisszintet a rendetlenség és a kosz terén. Szerencsére nem párosult hozzá "A jaj drágám, azért ezt most már csak meg kellene csinálni, háton simogatás", amivel engem meg lehetne ölni. Úgyhogy, miután elmentek a fiúk a szokásos kis szombat délelőtti programjukra, tornádó üzemmódba kapcsoltam magam, és délig végigsöpörtem az egész házon. 

Persze a kertbe már nem jutottam ki, mert ugye az ebédet is meg kellett csinálni, pedig nem ártott volna :( Ugyanis általában ezen a területen is együttérzésüket fejezik ki a járókelők, illetve nem utolsósorban a szomszédban élő tulajdonos édesanyja. Gyönyörű kertet örököltünk az előző tulajtól, amit már csak gondozni kellene. Na de persze ez nem ilyen egyszerű, mert ugye van egy kutyánk, aki a rácsok között át tud bújni a virágoskertbe, illetve a kert többi részét is bitorolja, a gyerekkel együtt. Szóval a lényeg, hogy a mostani tulaj mamája mostanában egyre sűrűbben mondja, hogy milyen gyönyörű a kert. Hát ezt nem bonyolult kódolni, azok után, hogy a rózsa kivételével a létező összes virágot letaposta már a kutya, a gyep nem nőtt ki rendesen, tiszta foltos, és természetesen, mivel elrágta a kutya a slagot, csak az esőre számíthatok, de még így is kókad minden. Szóval, ezek után, gondolom, szegény nem akar megbántani, mint kisgyerekes anyukát, hogy milyen ocsmány minden, de azért ösztönöz, hogy jó lenne már csinálni valamit.

Pénteken csináltam is! Kölcsönkértük a fűnyírót, aminek leesett az egyik kereke, illetve kilazult az a rész, ahova be kell dugni a konnektort és még a kis tartó pöcök is lepattant. Persze amíg a szomszédban voltam, a kutya átszökött, kiderült, hogy el vannak rohadva a lécek. Szóval, nem csak magamnak és kedves családomnak okoztam remek péntek estét, hanem a tulajnak is, aki azonnal cselekedett, és megcsinálta este fél kilencig a lécet. A kertben minden szanaszét, kutyakaki szedés tegnap sztornó. Mondom a tulajnak, holnap mindent elteszek, nem hagyom úgy. Szegény, csak annyit mondott udvariasan: "ahogy gondolom". Lehet, hogy tényleg nem érdekli, vagy azok után, hogy tavaly, információ hiányában kiásattam Dáviddal összes gyeptéglát, mielőtt észrevettük volna, hogy a kertben az van, teljesen lemondott a kertrendezésünkről. 

Otthon a család is nagyon együttérző szokott lenni, nem szólnak bele semmibe.... közvetlenül. Persze azért itt sem nehéz megfejteni mi áll egy-egy udvarias mondat hátterében :) A "ne is foglalkozz vele" című mondatoknál: "ne beszéljünk már többet róla, mert én is mindjárt felidegesítem magam", a "nem kell ebből nagy ügyet csinálni" az "Úristen, hogy lehet valaki ilyen hárpia (és ezek variáció)" állhatnak. Az "érdemes így vagy úgy csinálni dolgokat" című mondat finom jelzése a "jobb lenne ha a bölcsebbre, tapasztaltabbra hallgatnál" intésnek. "Nekem ez a véleményem, én így gondolom" fordítása "Elvileg nem kéne beleszólnom, de nem bírom ki".

Szóval a kisgyerekesekkel azért még mindig kesztyűs kézzel bánnak. Persze ez jobban is esik az ember lányának, mint ha állandóan letörnék az önbizalmát. Már pedig a nagyok tudják, hogy azért otthon helytállni, nagyon is komoly feladat. 

Szóval az együttérzés csodálatos dolog, még akkor is, ha valaki saját magával együttérző :) Tegnap elmentünk a kicsivel megnézni a macskákat. Van egy ház az utcánkban, ahol van két gyönyörű macska. A ház már zarándokhellyé vált a kisgyerekek számára, annyira szeretik nézni a békés macskákat. Ráadásul óriási aloe verák is vannak a kertben, mindig egy hölgy szokta gondozni őket. Tegnap kiderült, hogy családja is van, találkoztam a férjével és a lányukkal. Dicsérem az aloe verát, nagyságát, szépségét, a gondos kezeket. Na akkor dicsérnéd, amikor ősszel és tavasszal ki-be kell őket hurcolni! Na, erre valóban nem gondoltam :) De tényleg, apa szempontját is figyelembe kell venni :) Ne csak anya oldalát nézzük :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.