Mint minden, állandóan változik ez is! Megdöbbentően gyorsan :) Már egy pár hónappal későbbi kismamaság sem ugyanaz, mint kicsivel korábbi elődje, a csecsemő és kisded gondozásáról nem is beszélve!

Persze az éppen aktuális baba-mama trend látszólag a nagy bölcseket nem igazán foglalkoztatja :) Hol érdekli őket, hogy az anyuka Suttogó vagy Ranschburg-párti, homeopátiás vagy sem, használ-e hordozókendőt vagy elveti, árt-e a bébikomp a gyereknek vagy sem? A Ringató, a baba-mama jóga, a baba-mama klub az micsoda, és egyébként is minek?

A babaápolási eszközöktől, meg egyenesen rosszul lesznek. Orrszi-porszi minek? Micsoda kínzás! Nedves pelenkával fogd be a gyerek orrát fürdetés közben, az majd fellazítja neki a váladékot, majd kiprüszköli :) Szoptatási tanácsadónőről soha nem hallottak, akkor mire való a védőnő :), meg a kórházban a nővérke? :) Utána olvasni a dolgoknak minek, látszik az a gyereken, hogy mi a baja! Nyugtatni kell, szoptatni, meg ringatni! Fejlesztő játék minek, valamit adjál a gyerek kezébe, hadd töltse vele az időt! A reagálás mindenre: "mit ki nem találnak még!" Ha kiakad az anyuka a férjére, a házimunkára; mit kell ezzel annyit törődni, asszonysors és kész :)

Korábban borzasztóan feszült voltam attól, hogy mennyire másképpen gondolom én ezeket a dolgokat, mindaddig míg el nem kezdtek mesélni az öregek :)

Nagyanyám a terhessége alatt kínkeservesen tudott csak főzni, mert azonnal elhányta magát. Étterem meg nagyáruház ugye, meg nem volt a tanyán :) Aztán volt, hogy egy több kilométerre lévő tanyára voltak hivatalosak "buliba", disznótorozni. A konyhába megérezte az őszibarack illatát, de nem mert szólni, hogy kérne belőle, majd csak otthon papának, amikor legyalogoltak 6 km-t. Erre papa fogta magát, visszament a másik tanyára barackért :), amiből végül csak egyet tudott mama megenni :)  Na meg amikor a nyár kellős közepén kellett benyújtani a cserépkályhába, mert mama fázott :) Aztán, amikor megszületett apám, nem sokkal később, egy kb apámmal egyidős rokongyerekre kellett vigyázni. Nem jött időben vissza az anyja, nem volt akkoriban még tápszer, nem volt mese, őt is meg kellett szoptatni, amitől nagyanyám iszonyatosan undorodott. Arról nem is beszélve, hogy ugye otthon szültek, akkor már  gond volt, ha kórházba került valaki.

Persze az a sztori sem megy ki a fejemből, amit a nagynéném mesélt! Otthon hagyta (!) mindig az alvó gyereket, amikor elment a sarokra bevásárolni, mindaddig, amíg egyszer arra ment haza, hogy a kislánya bekapcsolta a diavetítőt és mesét néz :) Na soha többet nem hagyta otthon egyedül a gyereket. 

És még sorolhatnám :)

Nagyon szuper az is, amikor valaki mondja, hogy náluk, hogy volt, meg így meg úgy, és csak akkor derül ki az időbeli tévedés, amikor rákérdezek, hogy akkor éppen hány hónapos volt a kicsije? Ja ő azt nem tudja, vagy ugye már idősebb volt, mint az én kicsim. Na meg a közhelyek! A halálom! Meg a majd meglátod! Nem bírom!

Ezek után arra gondoltam, hogy én soha (!) nem fogok beleesni ebbe a hibába :) És sajnos ... többször rajtakapom magam, hogy okoskodom!!!! Persze, ha észreveszem, leállok, de nem könnyű :)

Be kell, hogy lássam, hogy az okoskodó szavak mögött minden anyánál az együttérzés van a háttérben, és a lehetőség, hogy hátha a másik megússza, amin mi már keresztülmentünk. A rossz hír, hogy a sok gyötrődést senki nem tudja megúszni, a jó hír, hogy rengeteg sorstársunk van :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.