Odamennék és a hátára ragasztanám: LIKE

De kik is ők?

Lájkolnám azt a jó erős testalkatú nőt, aki a villamos megállóban áll, és kíváncsian néz engem és a kisgyermekemet. Jön a 3-as villamos. A kisgyermekes anyukáknak nem kell magyaráznom, hogy a 3-as 62-esen mindenhol van felező, így mindig segítséget kell kérni a babakocsi felrakásához. Szóval közeledik a villamos. Odamegyek hozzá (ha már úgy is felvette a szemkontaktust velünk), és mondom neki: Jó napot kívánok, tudna nekem segíteni feltenni a babakocsit? Válasz: Most nem.   Like   Lefagytam, és gagyogtam valami olyasmit: jó rendben.

Aztán ott volt az a 3-4 éves fiú a játszótéren, akinek a barátnőm kisfia levette a motorjáról a kaviccsal, homokkal teli vödröt és lazán kiborította a földre. A kisfiú reakciója: Az a bizonyos hang nélküli eltorzult fej, aminek persze égbe kiáltó ordítás a vége :) Na de te jó isten meddig ordított némán! El nem lehet képzelni, szerintem konkrétan megállt a fejlődésben. És ráadásul fel is fújta magát, és az anyjának kellett lefogni, hogy a 21 hónapos kisfiút ne verje péppé. Like

Középkorú nő a kifőzdében megvárja míg elkezdi a srác belerakni a sült krumplit egy műanyag tálba, majd szól, hogy csak tegye már bele az övébe. Srác borít, átvesz, újra rak. Középkorú nő Like. Na de a srác hátára is egy nagy Like, aki utána nekem adja ide a zsíros műanyag tálat, hogy a maradékot, amit el akarok vinni, tegyem bele. 

Fiatal lány a hentes boltban műkörömmel, aki kesztyű nélkül nyúl a húshoz, majd mikor darált húst kérek úgy darál, hogy az előtte lévő húst a gépből belekaparja az én zacskómba. Like

Pékségbe bemegy egy ismerős anyuka, szól, hogy nyersen adták el a sajtos croissant, és nagyon fájt a picijének a hasa tőle. Nincs panaszkönyv, nincs főnök, miért nem hozta vissza a terméket :) Like az eladónak.

Mégiscsak különleges emberek, megérdemlik a kiemelt jelzést :) És ha mindig ott lenne a hátukon, legalább fel lehetne őket ismerni az utcán, a boltban, a játszin.

Pama a kutyánk (a férjem szerint a kutyám!). A kicsi aznap amikor elhoztuk a kutyamenhelyről reggel azt mondta, hogy Pama (Papa, Mama), így lett ez a kutya neve.

Már 5 hónapja nálunk van. Nagyon szeretjük, azaz a férjem szerint én nagyon szeretem. Na persze ő is szereti, de azért vannak a hercegnőnek dolgai, amit nem mindig lehet nyugodtan kezelni, ez igaz. Én már egy kicsit aggódom, hogy egyszer elszakad a cérna és mennie kell. Na de én mindig aggódom és mindenen. 

Szóval a lényeg, hogy próbálom a "kutyás sztorikat" óvatosan beadagolni a nagy gazdinak, akitől valljuk be, még mindig összepisili magát a kutya. Mondtam is neki, hogy egy újabb nő tökéletes behódolásának lehet szemtanúja. Na persze a makacsság az makacsság a kutyánál is, csak nála egy kicsit kevésbé tudja ezt tolerálni ... Vagy az enyémben már elfárad :)

Szóval Pamaci is tud napi szinten alkotni. Van egy két dolog, amit már most biztosan tudok, hogy nem fogom elfelejteni. 

Például amikor megette a popsikrémet. Hát az úgy volt, hogy itt volt a nővérem a 2 gyermekével. Mondtam nekik, hogy ne hagyják nyitva az ajtót, mert be fog menni a kutya. Jó.

Aztán ebéd előtt jönnek a gyerekek, hogy valami fehér doboz van Pama ágyában. Na mondom megnézem. Hát látom, hogy fényesre van nyalva a kicsi majdnem tele popsikrémes tégelye. Na most mérgeztük meg a kutyát, gondoltam. Annyira ideges lettem, hétvége volt, még az  állatorvos se rendelt. Beírtam a keresőbe "kutya megette a popsikrémet" 0 találat. Csak gyerek eszik popsikrémet :) Azokra is rámentem, de általában elenyésző mennyiséget fogyasztanak a bébik :)

Na mit csináljak. Felhívtam az Állatklinikát. Elmondom van egy kisgyerekünk és egy kutyánk, a kutya megette a gyerek popsikrémjét. Gondoltam mindjárt röhögve leteszi, de unott hangon csak annyit mondott "kapcsolom a belgyógyászt". Na már ezen nekem kellett mosolyognom ... Aztán 2 belgyógyász sem vette fel, majd az újra hívásnál már a portás se. Aztán beírtam, hogy állat elsősegély, és kiadott egy állatorvost, aki telefonon segít, ha kell házhoz is jön. Jaj de jó. Mondta semmi gond, majd kijön alul felül. Mondom adjak ezek után ebédet neki vagy már jól lakott? Mondja: nyugodtan, ne csak a popsikrém lötyögjön benne :) Na jól beebédelt.

Nem sokkal később jön haza a férjem. Mondom a gyerekeknek egy szót se, mert a kutya rovásán elég sok van. . Este fele a férjem:"mi az a nagy túrószerű csomag az udvaron? " Én nem tudom, felelem. 

Na aztán rohanok ki takarítani. 1 óra múlva vallanom kellett :), mert a fekete kutyánkból fehér kutya lett, a bőrén keresztül is párolgott a popsikrém. Mi van ennek a kutyának a szőrén?  Mondom popsikrém. Mert ki volt száradva? Úgy is mondhatjuk, mondtam én!

Végül elmondtam a kálváriát és hála a kutya maradhatott, bár akkor még nem tudtuk,  hogy miket fog csinálni :)

Ma új reményekkel keltem, miután felhúztam a csodálatosan működő redőnyünket. Nagyon jól esett, hogy működik a rendszer. Gondoltam nagy extra nem történhet ma, hiszen végre van víz. Na ez pont addig tartott még kimentem a konyhába ,és eszembe nem jutott, hogy tegnap éppen csak csordogált a víz, miután újra megnyitották. Emlékszem már, azt hittük, hogy átmeneti, biztos levegős lett. (Na persze ezt a szakkifejezést sem én használtam!)

Na de ma reggel legnagyobb sajnálatomra ugyanúgy nem működött. Persze annyi nyomás sincs benne, hogy meleg víz jöjjön, be se indítja a kazánt. Mondta a férjem reggel, ha jönnek a munkások, szóljak oda nekik :) , hogy mi van. Na ez reggel 8:15-kor hősiesen meg is történt.

Volt egy idős meg egy fiatal férfi ott. Az idős javasolta, hogy tisztítsam ki a szűrőt, akkor biztos folyni fog a víz :) Nahát! Az nem jutott az eszébe, hogy ők tegnap elzárták a rendszert, és ez esetleg összefüggésben lehet a víznyomással, csak az, hogy biztos retkes a szűrőnk. Nem is hallott mindent rendesen az öreg, mert messzebb voltunk egymástól, nekem viszont nem jutott eszembe, hogy ez azért van, mert neki retkes a füle. A fiatal penge volt, neki egyből megvolt az összefüggés a szétvert utca és a csapunk között. Mondta, majd szól, hogy nyissák meg jobban a csapokat, mert már más is panaszkodott. Persze délután van és még semmi. Lehet telefonálni a vízműveknek :( Lehet a fürdőkádban mosogatni, lehet fejre állni, lehet megörülni ... A lehetőségek tárháza végtelen.

Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle?   

Ma reggel teljesen feltöltődve keltem fel, köszönhetően a tegnap esti filmnek. Tényleg nagyon régen szórakoztam ilyen jól, főleg, hogy mostanában szinte nem is tévézünk. Megmaradtak bennem a jelenetek, főleg, amikor Eliza, a két gyermekes anyuka terhes barátnője, akit otthagyott a férje elmesélte a csajoknak a boltban, hogy tegnap fürdés közben, hogy "találkozott össze" a már meglévő gyermekei kis motoros hajójával. Nagyon viccesen adta elő, hogy mennyire nem akarja nagyon terhesen magáévá tenni senki, így maradt a kishajó :) Úgy eszembe volt még reggel is, hogy mennyi kis apró dolog idegesíti fel a nap végére az embert, úgy, hogyha hozzáérnek, vagy valami nem úgy sül el, abban a pillanatban robban anyuka időzített bombája. A család meg csak néz, hogy mi van. És az is annyira igaz, hogy tényleg megöli a szenvedélyt, a sok zoknipárosítás és bugyihajtogatás. Annyira jó volt ez a film!

Na mondom vissza a saját valóságomba, ha szerencsém van lesz egy laza hétfőm. Na nem így lett. Sorra jutottak eszembe a dolgok reggel, miután a kutya hangosan elkezdett ugatni. Ébredezek és már agyalok is. Mindjárt kell a gyermek, szólt vajon a férjem ébresztője, egyáltalán hol a férjem? Úristen tényleg a redőnyösök ma reggel jönnek fél nyolcra. Ja tényleg 8 és 5 között nem lesz ma víz. Aha tegnap étteremben voltunk, nincs mára kaja, nincs maradék. Hopp így apa sem tud vinni kaját magával. 

Na már ugrok is ki! De miért nem kel a kicsi? Ilyenkor már fel szokott kelni, de hol a férjem? Gyorsan dobom össze az ágyat, dobálom egybe a ruhákat, nézem az időt, oké még csak 6:45 még van idő fél nyolcig, bár a gyermek már felkelhetne, az ő szobájába kellene a redőnyt csinálni :) De hol a férjem? Na mindegy rohanok wc-re, hopp, megvan a férjem :) Na akkor kipp-kopp, mert sürgős. Így a jó reggelt is gyorsabban zavarja le az ember lánya. Kijövök, gyorsan magamra kapok valamit. Itt vannak a redőnyösök, dehát még csak 7:00 van bakker! Megyek, nyitom. Két fitti redőnyös, nem baj, hogy ilyen korán? Á dehogy! Hopp! A kutya kiszaladt, nem baj? Á dehogy! 

Visszaérek, a kicsink már az apja ölében. Bébi nekem készülnöm kéne, mondja a férjem. A kutya kint, a gyerek bent, plusz a két redőnyös és még nincs fél nyolc, te jó ég!

Na jó mindjárt jó lesz minden! Nagy nehezen kutya be, gyerek hozzám, redőnyösök elindítva. Apa lassan indul és persze, hogy a kutyát kiengedi, aki elkezd az udvaron vinnyogni, hogy a szomszédban ne tudjanak aludni tőle! Visszakergetem nagy nehezen. Hoppá vizet kell engedni, mert fél óra múlva már nem lesz. 

Jaj. Redőnyösök: fél óra és megyünk. Oké. Na ebből lett 2 és fél óra, komplikált a redőnyünk :) így drágább is :( Na mondom rendben, most már nyugi lesz. 

Elkészülünk a gyermekkel, hogy elmegyünk biciklivel az Ikeához, majd ott elleszünk és szépen megebédelünk.

Nagy nehezen elkészülünk, épp induláskor leszakad az ég. Na bumm! Már nem bírom és még csak fél tizenegy. Jó végre kisüt a nap, indulunk. Elérünk az Ikeához, lakatolnám le a biciklit, nem működik :( Egy idő után feladom, betolom a Sugárba a biciklit gyerekestül, megyek a Mister Minithez, hogy segítsenek, semmi. Kint megállítanak, hogy segítsek valami alapítványon könyvjelző vásárlással. Izzadok mint a ló. Megpróbálok keresni egy olyan helyet ahova betolhatom a biciklit. Találunk egy kifőzdét (még most is fáj a hasam a kajájuktól), aztán irány haza. Gondoltam gyorsan elalszik a kis makim, látszik rajta, hogy fáradt. Na ez egy óra altatás után sikerült, ami végül mégiscsak feszültséggel zárult, miután szemen vágott Balu kapitánnyal a lelkem. és én emiatt elvettem tőle :( Szóval együtt könnyeztünk Balu maci miatt. Végül csak behunyta a szemét, amikor teljes erőből csenget valaki! Na mondom, ha visszaébred a gyerek én most ölni fogok. De nem. Ki tudok menni, gondoltam a munkások akarnak valamit közölni, hiszen nem várok senkit és semmit. 

Az ajtóban egy ezer éve nem látott kollégám állt. A ház szanaszét a fejemről nem is beszélve, amit szétnyúzott altatáskor a kisfiam. A reggeli játék nyomai mindenhol. Hú! Hozott tablóképet a volt osztályomról és egy 3 nappal ezelőtt lezajlott ballagásról meghívót :)

Jót beszélgettünk, aztán hajrá, elindítottam a blogomat :) És most felkelt a gyermekem!!!

Ti hogy vagytok csajok?

Tegnap este konkrétan már a kisfiam altatása közben bealudtam. Mostanában mindig annyira ki vagyok merülve, és valahogy mindig ugyanúgy zárulnak a napok, álmos nem vagyok, csak fáradt és reggel ugyanez.

Aztán mégis feleszméltem, átmentem a férjemhez, az estét már nem lehetett megmenteni, mondtam is neki, ha nem gond, én alszok tovább, hátha ki tudom végre magam pihenni.

Nem is volt ezzel semmi gond, míg eszembe nem jutott, hogy a munkahelyemről kapott papírokat még mindig nem töltöttem ki. Na kipattant a szememből az álom, tudtam, hogy már nem lehet tovább húzni ezt a dolgot. A férjem csak nézett, hova ugrálok :) Mondom neki a helyzetet, csak cümmög, hogy mindig van valami ... Behozom a papírokat, érzem, hogy már megint meg vagyok feszülve, hogy már megint ideges vagyok, és egyébként is elegem van a sok apró nyomasztó kis dologból.

Már éppen indult a fejemben a világvége hangulat, aminek általában az a vége, hogy beforgatom magam, és azt gondolom, hogy már megint nem tudom normálisan kezelni a dolgokat.

És akkor ... elindult egy film. A férjem rám néz, azt mondja "Ezt neked lőttem!" és igen! Már az első képkockánál rátapadok a képernyőre. Cím: Anya a pácban. És már kel is a nagyon zilált anyuka, görbe háttal ki az ágyból. Botorkál a konyhába, ereszti a kávénak, teának a vizet. Hopp, mondom ez ismerős!

És igen! Végre egy film, amit élveztem, teljesen feloldódtam közben, és még a hivatalos papírok is a kezemben maradtak. Nagyon tetszett és a legjobb az volt benne, hogy a férjemnek is. Mert nagyon magunkra ismertünk!!!! És végre röhögtünk magunkon! Mert így nézünk ki kívülről, amit mi ugye belülről nem látunk. Nagyon felszabadító volt az egész, nagyon jól éreztük magunkat még utána is. És rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem a röhögés és a jókedv!!!!!!

Persze napi gagek (a férjem nevezte így el a napi kis félresikerült dolgaimat) a mi életünkben is vannak, amiken nagyokat derül esténként. Hétvégeken meg egyenesen, élőben láthatja a vicces kis jeleneteket. Hát én eddig nem tartottam viccesnek ezeket a dolgokat, és persze ha rossz hangulatom volt, még meg is sértődtem, de látva tegnap ezt a filmet, teljesen átszakadt bennem is valami. Valami nagyon felszabadító és jókedvre derítő! 

A férjem azt szokta mondani, hogy én mindig akkor vagyok vicces, amikor nem akarok az lenni. Lehet. Úgyhogy úgy döntöttem laza leszek és egyszerűen kiröhögöm magam én is.