Általában hétvégén jut eszembe, hogy milyen jó lenne itthon egy anyuka helyett vagy 5. Hétvégére már teljesen belefáradok abba, hogy zseniálisan átlássak a káoszon. Nincs mese ilyenkor már be kell indulni.

Milyen jó lenne ilyenkor, egy főzős-mosogatós, egy mosós, kiteregetős, vasalós anyuka, egy takarítós, egy játszós, és persze egy nőcis anyuka, hogy apának is jó legyen :) Meg persze sorolhatnám, hogy mennyiféle anyukára lenne még szükség.

Bár ugye vigyázzunk mit kérünk, mert ugye az én esetemben, ha ennyiszer megsokszoroznám magam a férjem valószínűleg kiszaladna a világból. Ő az, aki azt mondja, ha nem tudom működtetni a berendezéseket itthon, hogy sajátos karmám van :) Azért nagyon becsülöm benne, hogy ilyen diplomatikusan tudja megfogalmazni, ha béna vagyok.

Karma ide, karma oda, még mindig nincs víz a konyhában. Meg is tettem a tökéletes hibabejelentést telefonon egy hölgynek, aki arra a kérdésre, hogy mikor fogják korrigálni a hibát, annyit mondott: nem ígérhet semmit, sorrendben végzik a munkájukat a kollégák. Na ez mondjuk nem sok jóval kecsegtet, úgyhogy még mindig a fürdőszobában mosogatok. 

Na tegnap óta már itt sincs elég nyomás, csak akkor, ha zuhanyzóra váltok. Úgyhogy a vizes történetünk tovább folytatódik. Én nagyon utálok mosogatni, de úgy hétvégézni, hogy még a "komfort mosogatás" sem adatik meg, már nálam is kiverte a biztosítékot. Pakolni is kellett egy csomót, és már előre sajnáltam a kisfiamat, hogy újra kell kezdenie a lakberendezési projektjét. Szegény olyan gondosan és precízen elhelyezte a kis dolgait a ház különböző részein, hogy öröm volt felfedezni őket. Kíváncsi lennék milyen Feng Shui alapján dolgozik :) 

Hát igen, ha csettintésre rend lenne, talán nem adnám oda lapos tányérban a levest a férjemnek, nem az orvosnál venném észre, hogy otthon hagytam a gyerek TAJ kártyáját, utolérném a kutyát, hogy kikapjam a szájából a buborékfújót, amit a szomszédék babakocsijának az aljából lopott ki, nem hagynám a mosógépben a frissen mosott ruhát és nem akkor teregetnék ki, amikor mindenhonnan az folyik, hogy rossz idő lesz, észrevenném, hogy víz van a székben mielőtt leülök, és talán megtalálnám végre a kulcsomat a lakásban. 

Mindig van egy romantikus kép a fejünkben, arról hogy hogyan képzeljük el a szabadidőnket, hát ezek a mi kis bárányfelhőink :) 

Persze azért a kicsivel mindig játszunk. Ma azt hajtogatta, hogy "anya vagyok, anya vagyok, anya vagyok" Mosolyogtam, hogy ezt milyen ártatlanul és tisztán és persze mindenféle tartalom nélkül tudja mondani. Mondom neki kedvesen, hogy "Anya én vagyok" Rám néz, mosolyog, majd játszik tovább. 

Ja ez ilyen egyszerű, akkor nincs gond.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.