Gyereknek lenni jó  .... volt. Ez jutott az eszembe, amikor a kisfiam valamelyik nap egyedül felmászott a hintaágyra, feje mögé tette kis kezét, és nézte ahogy teregetek, meg hogy mozognak a levelek a fán. Nagyszerűen pihent és sziesztázott a hűvösben.

Hát igen! Amikor már felelősséget vállal valakiért/valakikért az ember az nagy fegyelmezettséggel jár. Pár hete panaszkodtam a férjemnek, hogy így meg úgy, meg fáradt vagyok, meg egyébként is. Erre ő: "Most komolyan mit siratsz? A fiatalságunkat?" Na akkor kapcsoltam, hogy kezdek nyanyásodni!!

Azokat a bizonyos idős néniket nevezem nyanyáknak, akik a legnagyobb forgalomban indulnak útnak tömegközlekedési eszközzel, és mennek orvoshoz, és meg vannak döbbenve, hogy milyen udvariatlanok az emberek ... Vagy ők azok, akik 50 fokban leszólítanak, hogy angyalkám nem fázik meg így a baba a kocsiban? Vagy, amikor kendőztem: Úristen, nem fullad meg a baba, kap levegőt?  Vagy a medencében a sáv kellős közepén úsznak nagyon lassan (nyanyaúszás), hogy sehogy se férjen el mellettük az ember. Megbotránkoznak, ha visít a gyerek, ha nem köszön stb. Jaj! Nem akarok nyanya lenni! Bár elég ijesztő, hogy a nyanya és az anya szót csak egy betű különbözteti meg :(

Nyanyának lenni nem jó :)

A kedvenc mondásom Halász Judittól: "Akit az Istenek szeretnek, örökre megtartják gyermeknek!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.