Hú, de csíptem ezt a számot az Amorf Ördögöktől hajadonka koromban. Persze akkor még nem gondoltam dudorászás, meg popsi riszálás közben, hogy egyszer vért fogok izzadni, mire eljutunk a hőn áhított magyar tengerhez.

Pedig ez már tavaly is így volt. Komolyan, mint aki az esküvőjére készül. Ott is mindent kockáról kockára át kellett gondolni, meg kellett szervezni, hogy azért a lehetőségekhez mérten mindenki jól érezze magát.

Hát igen, nem könnyű! Sőt, igazából nehéz. Mi azt találtuk ki, hogy amíg Dávidka kicsi, nem vágunk bele semmilyen nyári kamikáze akcióba.

Az élet viszont úgy hozta, hogy már tavaly is el tudtunk menni a nagycsaládos, unokás, mamás-papás nyaralásra.Végül nagyon jól sikerült, bár mind a hárman romon voltunk indulás előtt. Végül igaza lett anyósomnak, miszerint majd ott minden bajunk elmúlik.

Igaz, hogy a gyerek az 5 napból 3-at lázasan viháncolt végig, a 4. napon pedig tiszta pötty lett a kis teste, de azért jól éreztük magunkat. Mondjuk akkor még annyira gyakorlatlan anyuka voltam, hogy minden egyes esetben, amikor a gyermekem "kiájult" a víztől, csopogástól, zajtól, hullámzástól, naptól, egyből mentőt akartam hívni :( , miszerint a gyermekem elvesztette az eszméletét és mozdulatlan. Szóval közröhej tárgya voltam az biztos. 

Idén is megyünk :), szombaton indulunk.

Megfogadtam magamban, hogy idén nem úgy lesz, mint tavaly. Már most tudom, hogy ez is kb a fogyókúrás illetve az újévi fogadalmaimmal lesz egyenértékű. Kísértetiesen hasonlít a készülődős szakasz a tavalyira, pedig most mindent titokban csináltam, hogy a gyermekem nehogy átvegye a "lázas" hangulatot. Igaz szegény még nem lázas, de beteg :( és ma már orvoshoz is kellett vinni. Elvileg mehetünk, gyakorlatilag meglátjuk. 

Nekem is alakul a teljes végkimerülés és Dávid is felvetette, hogy mi lenne, ha a nyaralás után elmennénk "kipihenni" magunkat :) Kész röhej, de mégis ez van. 

Bár tudom, hogy csokibarnán, makkegészségesen, és plusz 3-4 kilóval fogunk hazajönni, azért most még itthonról nagyon távolinak tűnik a balatoni Riviéra.

Szombat délelőtt a piacon jártunk, és megláttunk egy új játékcsodát, nevezetesen a nutria ballt. Ott úszkált valami állatka a vízben kergetve egy labdát. Mindenki megállt és csodálkozott rajta.

Természetesen mi is megálltunk, és mi is csodálkoztunk. Első pillanatban még én is azt hittem, hogy egy élő állatka kergeti a labdát a vízben. Dávidka el volt bűvölve. Először meg se mozdult, úgy nézte a - mint később kiderült  - kis szőrmók Nutriát. Aztán elkezdett körülötte ugrálni, majd beszélt hozzá, sőt a maga kis nyelvén ajánlgatta a vásárlóknak. 

Nagyon cuki kis valami volt. Mutatta az árus, hogy a labdát szét lehet szedni, abba van egy kis motor. Ezt kell bekapcsolni, majd összeilleszteni újra a labdát, és már indulhat is a kergetőzés a damillal ráerősített Nutriával. 

Na gondoltam, itt a tökéletes játék Dávidkának, a Nutria tuti megeszi a kakast reggelire. Dávidka odáig van teljesen, így persze én is. Persze nagy Dávid józan maradt.

Mondjuk ő pont nem hallotta, hogy még felnőtt emberek is etették a kis jószágot, illetve, hogy akváriumba is vásárolták, hogy az élő halakat szórakoztassa a nutria.  Szóval az ő véleménye az volt, hogy ne vegyük meg, gagyi, semmi az egész. Én nem tudtam a fejemben lévő romantikus képtől megszabadulni, miszerint Dávidka milyen jókat szórakozik majd a játékkal, így csak meg kellett venni. 

Minden rendben is ment, addig a pillanatig, míg Dávidka még azon a napon délután meg nem látott egy piros kakasos nyalókát. Végül venni kellett neki egy kisebbet és egy nagyobb fütyülőset, plusz egy mézeskalács kakas képet, amit ki kellett szegezni itthon a falra, hogy nézegesse. 

Szóval a kakas megdöbbentő módon vígan győzött a Nutriával szemben, aminek a motorja azóta már el is romlott :(

A dalocskák slágerlistáján verhetetlenül még mindig a Pál, Kata, Péter áll az első helyen :( Nincs mese (azaz van sok, de Dávidkának mindegy) ez beragadt. Aztán jön a Bóbita. A Bóbita sokáig listavezető volt, de ugye jött a kakasos korszaka a kicsinek. A 3. helyen a Boci, boci tarka áll, amit ő úgy folytat, hogy hová lett a farka :) 

A mondókák sikersorrendje jelen állás szerint: Csiga-biga gyere ki ..., Erre kakas, erre tyúk ..., Cirmos cica haj, hová lett a vaj ..., majd jön Mehemed kalandja a tehenekkel, és a mai felfedezése a mondókás könyvből: a bumsztata, bumsztata, bumm ... (Vágtat a gazda a vasderesen) Ez a mondóka refrénje, hát ezen úgy nevetett, hogy öröm volt hallgatni :) Mondta is sokszor: "Még egyszer Anya!" 

Játékok közül az örök sláger még mindig a Csodatanya, ehhez kapcsolódóan pedig az építőkocka természetesen, hiszen házat kell építeni mindenkinek, meg ágyat, meg valamiből ugye inni kell, meg valamiben a lovaknak fürödni és így tovább. Nem is nagyon játszik mással mostanában.

Mesék közül a Bogyó és Babóca az első!!! Rég rávert már Tutitu-ra és a Baby Einsteinre. Nagyon szerette a TV-s mesék közül Nils Holgerssont és Maja a méhecskét, de amióta új részei vannak, egyet se néz meg belőlük. Most az Állatkert a hátizsákban című kis gyerekműsor köti le. Olvasott mesék közül jelenleg Micimackót szereti, bár a favorit a Hóc hóc katona mondókás könyv. Nézegeti a képeket, és ha megtetszik valamelyik kép neki, kéri, hogy olvassam fel a mellette lévő mondókát. 

A speciális járművekkel sem foglalkozik mostanában, leállt a kukás autóval is :), bár jelzem megtanult kismotorozni!!

A mi slágerlistánk élén természetesen Dávidka áll, a mi zenénk, könyveink, műsoraink, "játékaink" meg mennek a bakancslistánkra, hátha sorra kerülnek egyszer :) 

Addig is: bumsztata, bumsztata, bumm :)

Régen mindig ezt mondogattuk egymásnak a csajokkal, ha valamin sokat agyaltunk, vagy ha valamilyen visszatérő problémával szembesültünk. 

Ma a gyerekemnek mondom a híres mondatot minden áldott nap, ha valami nem való a kezébe, vagy éppen a kis társaitól akar elvenni valamit, pontosabban kiszakítani a kezükből. És csodák csodája neki sem megy :) Ő sem tud semmit elengedi, sőt hisztizik, a földre borul imádkozó tartásba, és nagyon hangosan sír.

Valamelyik nap például egy bevásárlóközpont ajtaja előtt borult a földre. Nagyon bömbizett. Erre Dávid odament hozzá és felemelte. "Ne itt sírjál, itt sírjál!" és azzal a mozdulattal áttette a fal mellé. Majd ő is arrébb állt, hogy az emberek be tudjanak menni az ajtón. Nagyon vicces volt. Persze szegény kis Dávid nem annyira élvezte a frappáns reagálást. Nagyon tud ragaszkodni a kis dolgaihoz, elképzeléseihez. 

Mondhatnám neki, hogy rajzoljuk rá egy léggömbre a kakast, meg a kedvenc játékait, meg a babakocsit, amibe állandóan bele kell ülnie "parancsszóra", és engedjük el a lufit, ahogy a nagy bölcsek ajánlják :) Utána biztos sokkal kiegyensúlyozottabb lenne, és nem kellene olyan sűrűn sírnia :) 

Persze van amikor a "Ne engedd el!" lenne a fontos. Mondjuk a kezemet az úttesten. Na ezt nem esik nehezére elengedni, villámgyorsan cselekszik :(

Az is olyan édes, hogy, ha megyünk valahova minden tanya lakót hozni akar magával. Állandóan kiesik valaki az öléből, de ő újra és újra megpróbál mindenkit kihozni a szobából.

Szóval most már ő is küzd és ragaszkodik :) és nem enged :) 

Vajon életünk során hány "játékhoz" fogunk még a végsőkig ragaszkodni? Hány "játék" lesz még az életünk része, amik nélkül úgy érezzük, hogy nem tudunk létezni? 

Hát igen! Véglegesen rá kellett jönnöm, hogy valóban minden csak nézőpont kérdése!

Hétfőn a Nyíregyházi (Sóstói) Vadasparkban voltunk. Csodálatos hely, csodálatos állatok, csodálatos programok. Az én kisfiamat viszont egyedül a kakasok! érdekelték. Ráadásul a kis japán fajták a szabadban mászkáltak, úgyhogy a javasolt útvonal helyett mehettünk a kis kakasok után :) Ha nem látta őket a kicsi, állandóan kérdezgette, hogy a "a kakas hol van?". Annyira határozott volt, hogy még a zsiráfok is a kakasokat keresték :) Szóval az állatkerti móka vége az lett, hogy visszafele, amíg aludt a kocsiban Dávidka, a mamája vásárolt neki egy plüss kakast az egyik boltban, és mellé tette. Amikor felébredt, egyből észrevette és boldogan kiáltotta:"kakas". Azóta nagy az öröm!

Szóval azt gondoltuk, hogy semmi nem maradt meg a kis fejében az állatkertből, addig amíg a nővéreméknél furcsán köszöntötte Plutó kutyát. Meglátta, és többször odadugta az orrát a kutya orrához. Nem értettük :) Aztán felvett egy kis kavicsot a földről és a szájába tette. Na akkor jöttünk rá, hogy az állatidomárt utánozza, aki a fókával ugyanezeket a mozdulatokat csinálta. "Puszit" adtak egymásnak és az idomár folyamatosan jutalomfalatokat adott neki.

 Volt még egy nagyon megható pillanat, amit egyhamar biztos nem felejtek el! Láttunk egy orángután családot, ahol márciusban kis bébi született.

http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2013/03/27/orangutanbebi_szuletett_nyiregyhazan/

Láttuk az igazi majomszeretetet :) Dávidka le se tudta venni róluk a szemét, ráadásul egy idő után odajött hozzám, és befészkelte magát az ölembe :) Nagyon jó érzés volt, mert egyébként nem nagyon szokott ilyet csinálni, nem abban a korszakban van :)

Maradandó élmény volt az biztos! Ma pedig már itthon voltunk, és természetesen nem volt ebédünk, így suhantunk is az IKEÁ-ba :)

Na természetesen itt már újra lehetett logisztikázni: gyerek, babakocsi, tálcahordókocsi, fizetés, helykeresés. Persze, hogy elfelejtettem az evőeszközöket és a szalvétát. Na mondjuk ekkor már izzadtam, ráadásul nagyon éhes voltam már. Visszacuccolni már nem akartam, így gyorsan felkaptam a kicsit, és rohantunk az evőeszközökért. Közben az egyik asztalnál jelez a kezével egy hölgy. Odafordulok, míg ő higgadtan, türelmesen, nyugodtan közli: "a cipőfűző".

Persze tudtam, hogy ki van kötődve, de még nem volt időm bekötni. Mondtam köszönöm, és robogtam tovább. Aztán mosolyogtam magamban: nos igen, pont annyi látszik belőlem, hogy nincs bekötve a cipőfűzöm, a magán kis kálváriám az nem. Hát igen! Minden csak nézőpont kérdése :)

A nyári hangulat olyan páratlan és csodálatos tud lenni. Tényleg elég egy íz, egy illat vagy egy kedvenc hely felkeresése, és egyből eszembe jut minden felejthetetlen élmény.

Persze amióta kisgyermekünk és kiskutyánk van, egészen új dolgokkal bővül a repertoár :)

Az ízekről általában ugye otthon kell gondoskodni :) De mit? Mennyit? Hogyan? A gyerek alig eszik valamit a nagy melegben, egyébként is 40 fokban nem vicces főzni, ja és persze nem biztos, hogy az, amit én szeretnék enni, az kell a kicsinek vagy nagy Dávidnak. Szóval komplikált. Még jó, hogy a többi anyuka is hasonló cipőben jár, így lehet közösen agyalni. Persze néha eljutunk étterembe is, bár az utolsó próbálkozásunk pont nem sikerült :) A Zemplénben jártunk és be akartunk menni az "Anyukám mondta" nevezetű étterembe Encsen, ami állítólag az ország 17. legjobb étterme. Hát nem jutottunk be :) Több órát kellett volna várni, vagy jó előre lefoglalni egy asztalt. Végül Pama is beszállt a nyári gasztronómiai élményekbe, csak sajnos ő a földről szerezte be a mannákat, úgyhogy végül ő gasztróka lett :(, neki így végződött a hegyi kaland.

Illatból is akad bőven idén is, bár ezekből nem hiszem, hogy bármelyik parfüm cég meggazdagodna :( Tényleg szuper gyors expedíciókat kell indítani, hogy időben kikerüljön a kakás pelenka és a tömött szemetes a meleg házból. Pama kocsiban eregetős akcióiról nem is beszélve :( Mi már izzadni se merünk ezek után :)

Élmények? Jajajajaj, reméljük megússzuk kórház nélkül a nyarat. Eddig is volt egy.két favorit sztori a családban, a pálmát a keresztfiam vitte, amikor közösen nyaraltunk. Az anyukája mondta neki, hogy vigyázzon az üvegpohárra ivás közben, nehogy elharapja. Abban a pillanatban meg is történt. Jaj de szörnyű volt, ahogy összeroppant a szájában, és persze egyből vér meg minden, ami kell. Kb. 5 évet öregedett mindenki. Ráadásul másnap megtörtént pontosan ugyanúgy minden. Hozzáteszem ezt már lényegesen rutinosabban kezeltük :)

Most meg? Minden napra jut egy horrorsztori :( De azért reméljük a legjobbakat!!!!!!!!

Szombat óta forrongok a nagy forróságban a forróságtól :(

A nyár elején mindig átszoktam rendezni a konyhát, a szobákat, a szekrényeket, hogy minden jó szellős legyen és könnyen takarítható a nagy melegben. Eddig annyira nem volt jó idő, hogy eszembe nem jutott ez az egész, de most, hogy rám robbant a dögvész, muszáj volt cselekednem :(

Na szóval 4 napja melózok a házon, Dávid meg kitartóan asszisztál :) 

Közben meg zajlik az élet. Pama elkezdett tüzelni :(, szétrágta a második locsolócsövet, megrágta Cápikót és az új tanya lakót, egy jó képességű munkásembert. Szóval most már csak a kert felét használhat .. ná, de egyelőre még minden felállított akadályunkat vagy átmássza, vagy átugorja, vagy nem tudom mit csinál, de átjön. Szóval egyelőre 10 nulla a javára. 

Megérkezett Akácia, Ágoston felesége is, akik már rögtön a 2. napon a biliben landoltak :( , meg utána a többiek is. Mindenki üljön rá és bele a bilibe, természetesen Dávidkán kívül :) 

A kert kisül, mi megsülünk, a gyerekek nem alszanak!  

Szóval ez is a nyár :( Izzasztóan sok(k) :(

Mondjuk a jacuzzira még várni kell :), de a kis kádak már kikerültek az udvarra, hadd pezsegjenek a gyerekek :)

Együtt játszanak, pancsikálnak, esznek-isznak, elesnek, sírnak, kacagnak, szóval teljesen kompatibilisek egymással, és szerencsére az anyukák is. Ez már biztos! Igazából ez ma esett le nekem, amikor láttam, hogy egy hordozókendős anyuka hihetetlen érdeklődéssel nézeget be az udvarunkra :) Áhá! Szóval mi már egy összeszokott képet mutatunk? Akkor a csúcson vagyunk :)

Ez tényleg nagy szerencse, mert általában - szégyen nem szégyen kimondani  - vagy a gyerek nem stimmel, vagy az anyuka :) Szóval a sok online oldal után, "offline" is jók vagyunk.

Sőt elmehetünk együtt bárhova, de tényleg. Például a mamodába :) Ahol vannak mamó nénik, akik vigyáznak a gyermekeinkre, amíg mi tornázunk, vagy nyelvet tanulunk vagy masszázson vagyunk :) Persze ez nem olcsó mulatság, úgyhogy amíg meg nem valósítjuk önmagunkat, marad a ház körüli futkorászás :), meg a kutya, gyerek, férj sétáltatás :) és  - jelen pillanatban a legnagyobb kincs - egymás kisegítése.

Szóval a mamik is nyaralnak itthon és jól érzik magukat a picikékkel együtt :)   

Dávidka mostanában mindent kategorizál: anyának való, apának való, Dávidkának való :)

Na tegnap találtam egy nagyon anyának való internetes oldalt :)

www.pest.imami.hu (van buda.imami is)

A programajánlón belül pedig van egy olyan alkategória, hogy "családi programok országszerte" : ott van a többi imami is. Sok van :)

Nekem tetszik.

Tegnap végre eljutottunk Dávidkával a játszótérre. Ott volt egy hordozókendős anyuka. Kiszúrtam, mert nagyon furcsán volt felkötve neki a kendő, inkább olyan volt, mintha kivette volna belőle a kezét, és csak lógott volna az anyag. Na mondom, ebből biztos ki fog esni a gyerek. (Megint az okoskodás, ugye :)

Aztán kidugta a fejét a "gyerek". Egy pici kutya volt benne!!!! Hát röhögtem nagyon magamban. Én nem tudom, hogy ez mióta trendi, de mindenesetre igen kreatív volt a mami, hogy így oldotta meg, hogy a gyerek is játsszon, és a kis zsebkutyájuk is levegőzzön :)  

Elképzeltem magunkat, ahogy elmegyünk Dávidkával sétálni, Pama meg a kendőből szemléli a világot :) Persze őt már csak a csípőmre vagy a hátamra tudnám rögzíteni, hiszen 6 kg felett van :)

Érdekes, hogy összekeveredtek már ezek a kisállat és kisbaba dolgok. Még a pocakomban volt Dávidka, amikor hallottam, hogy van gyerek hám is, hogy ne szökjön el tőlünk az utcán :) Azóta már láttam is micimackósat :)  a turkálóban :) 

Hát igaz, hogy együtt nőnek fel, meg szeretik egymást, na de ennyire? Eszméletlen újdonságok :)